Gábor: ki a felelős a nevelőapám haláláért?

Addig nem nyugszik Lakatos Gábor, míg nevelőapja halálával kapcsolatban nem történik felelősségrevonás. A férfi és családja két éve küzd, hogy bebizonyítsa, nevelőapja jászberényi kórházban bekövetkezett, idő előtti halála megelőzhető lett volna. Eddig nem jártak sikerrel, de a végsőkig hajlandók elmenni.

– Nevelőapám 2015 szeptemberében került be a gasztroenterológiai osztályra hasnyálmirigyrák miatt. Akkor már jó ideje kemoterápiát kapott és keveset evett, legyengült állapotban volt. Édesanyám jelezte a nővéreknek, hogy a kezelések miatt nevelőapám bioritmusa megváltozott, nappal aludt, éjszaka volt aktív. Direkt szóltunk, hogy figyeljenek rá oda, nehogy baleset történjen. Az egyik ápoló egyszer ki is kö­tötte a kezét, de egyéb óvintézkedés nem történt – kezdett bele Gábor.

Az idős férfi az első éjszaka fel akart kelni, de leesett az ágyról. Koponyaalapi törést szenvedett, súlyos zúzódások és be­vérzések borították az arcát. János a következő napon, egy nappal a születésnapja előtt elhunyt. A halottvizsgálati bizonyítványban a halál elsődleges okának a koponyasérülést jelölték meg, a rákot kísérőbetegség­ként tüntették fel.

– Tudtuk, hogy meghal, de nekünk, a családjának nem mindegy, hogy mikor és milyen körülmények között ment el. Tisztában vagyunk vele, hogy súlyos volt az állapota, de meggyőződésem, hogy a baleset elkerülhető lett volna, ha megelőző intézkedéseket tesznek, ahogy kértük – állítja Gábor.

A család csak azért most állt a nyilvánosság elé, mert eddig abban bíztak, sikerül megnyugtatóan az ügy végére járni. A Bors megkereste az érintett Szent Erzsébet kórházat, de eddig nem válaszoltak.