Attila halála és temetése ma is az egyik legnépszerűbb történelmi legenda. A legismertebb verzió szerint negyvenes évei elején, a nászéjszakáján érte a vég a 410 körül született hun nagykirályt: megfulladt az orrából folyó vértől. A 19. században Ipolyi Arnold is ír erről Magyar Mythologia című könyvében, és arról, hogy Attilát egy ideiglenesen elrekesztett folyó medrében, hármas – arany, ezüst és vas – koporsóban temették el 453-ban.
– Az biztos, hogy Ipolyi ezt a 6. századi történetírótól, Jordanesztől vette, aki Alarik vízi- gót király temetéséről jegyzett fel hasonlót. A mesés történet pedig a mai napig megmaradt, a magyar folklór része – mondta a Borsnak Tárnoki Judit, a szolnoki múzeum régészeti vezetője.
A szakember szerint megszámlálhatatlanul sok helyen vélték már felfedezni a sírt, ők is évente legalább egyszer kapnak erről bejelentést, mivel a Tisza az egyik feltételezett folyó, ahová Attila kerülhetett.
– Természetesen meg szoktuk hallgatni és vizsgálni ezeket a történeteket, ám helyén kezeljük őket. Egyszer például a kolléganőmet nagyon bizalmasan kereste meg egy idős úr, hogy ő bizony tudja, hol van a sírhely, hiszen még a hármas koporsó nyomai is látszanak ott, ahol azt végighúzták – mesélte a régész, aki hangsúlyozta: a sírt jó eséllyel sosem fogjuk már megtalálni, de a legenda fenntartása így is szép feladat.
A hunok történelmét egyébként elég nehéz feltérképezni, mivel nomád népként sokat vándoroltak, és sok más nemzettel keveredtek. Komolyabb hun leletek is csak elvétve bukkantak fel. Az egyik legjelentősebb ilyet 1926-ban, a Szeged melletti Nagyszéksóson találta egy szőlősgazda. A kincsek Móra Ferenc igazgató személyes felügyelete mellett kerültek a szegedi múzeumba. Tárnoki Judit szerint az biztos, hogy egy hun vezető kincseiről van szó, így akár Attiláé is lehetnek, azonban erre konkrét bizonyíték nincsen.
