Érvekkel bármikor vitázhat, érzelmekkel soha

Felszín

– Milyen napod volt?
– Megint hülye volt a főnök. Ennyi.

Megoldás: A párunkkal folytatott párbeszédben fontos az önfeltárás, az, hogy felismerjük és megosszuk a másikkal az érzé­seinket, gondolatainkat. Akik csak a felszínt mutatják magukból, sokszor azért veszekednek, mert a feszült helyzetben személyiségük elhallgatott énjével reagálnak a másikra.

Vélemény

– Hogy lehetsz ilyen béna, hogy már megint odaégetted az ételt, te szerencsétlen?!

Megoldás: Ha hibázott a másik, jegyezzük meg, hogy nem szeretjük ezt vagy azt a tettét, de őt magát igen! Az erényeiről se feledkezzünk meg!

Értelem és érzelem

– Ez szerintem hülyeség, te sem érezhetsz így!

Megoldás: A véleményekkel lehet vitatkozni, az érzelmekkel, érzésekkel nem. Viszont fontos beszélni róluk és odafigyelni rájuk. Ne harcoljunk az igazunkért, mert nem hoz megbékélést! Ha odafigyelünk a másikra, megismerhetjük a problémát az ő szemszögéből, így az új értelmet nyerhet.

Lekezelő

– Tudhatnád! – csattan fel, aki azt hiszi, a párja gondolatolvasó.

– Tudom, mit akarsz mondani, ne folytasd! – csitít a jövendőmondó.

Megoldás: Bármelyik mondat is jellemző ránk, jó, ha tudjuk: a párunk önérzetébe taposunk. Ne várjuk el, hogy a másik kitalálja a gondolatainkat, mondjuk el neki azokat! S hallgassuk végig a párunkat, ahogy ő is meghallgat minket.

Előítélet

– Veled soha semmit nem lehet megbeszélni! Akárhányszor próbáltam, kudarc lett a vége, úgyhogy többé meg sem kísérelem.

Megoldás: Néhány rossz tapasztalat alapján ne állítsunk fel végleges diagnózist, ne legyünk előítéletesek a párunkkal! Mindig adjunk esélyt a párbeszédre!