Halott nagyapám minden éjjel kísért - sorozat, 4. rész

Alig ötéves a kisfiú és olyat lát, amit a felnőttek nem. Egy férfi  feltűnik a konyhában és a szellőzőn keresztül elszivárog. Anyu, anyu, egy bácsi, kiáltja, de anyja csak legyint. Pedig ő sem tudja hová tenni a furcsa jeleket: a napnak mindig ugyanabban az időpontjában megreccsenő falépcsőt, a felvillanó lámpákat, az átható lábszagot, az égett bakelitszagot. Vagy a kutyát, ami tekintetével a „semmit” követi.

– A léleknek az emberi test halála után legfeljebb 49 napja van, hogy megtérjen. Aztán a fényfolyosó bezárul, és a szellem, ha nem tér haza, a köztes létben ragad. Ha nem gonosz erők vezénylik őket, segítséget kérnek, de energiára van szükségük nekik is. Ha gyermek látja őket, félő, hogy az energiát tőle akarják elszívni – avat be Lysander a túlvilági lét rejtelmeibe. A példaként említett kisfiú nem tudta, elhunyt nagyapját látta. Sosem találkozott vele. Amikor a kitartó éjszakai kopogás már az őrület szélére sodorta édesanyját, akkor kereste fel Lysandert. 

– A kritikus időszak 21 óra és hajnali 4 között van. Volt, hogy egy asszony arra ébredt, hat éve halott férje áll mellette. A férfi annyit mondott, ideje elengednünk egymást. Innentől a hölgy nyugodtan tudott aludni, olyan megkönnyebbülés hatotta át, ami férje halála óta sosem.

Számtalan okból ragadhat a Földön az elhunyt lélek, kiváltképp elhunyt családtagok. Valakit okolhat a haláláért, és ezért sem tér meg, nem nyugszik, amíg az illető nem bűnhődik meg.

Akik balesetben hunytak el, többnyire nem fogják fel, valóban meghaltak. A leggyakoribb, ha az elhunyt rokon érzi, nem akarják elengedni, akkor holtában is gondját akarja viselni a családnak. A hazaengedést egy léleknyugtató rituálénak írja le Lysander: a holt rokon lelke egy élő hozzátartozója testén keresztül távozik saját világába.

(Folytatjuk)