Hegycsúcsot mászott meg a tüdőátültetett Anna

– Mindig arra vágytam, hogy úgy élhessek, mint az egészséges emberek. Ezért küzdök nap, mint nap – kezd történetébe a győri lány, akinél két hónaposan diagnosztizálták a ritka betegséget. A cisztás fibrózis miatt a testében a külső elválasztású mirigyek kórosan sok váladékot termelnek. 21 éves korára menthetetlen állapotba került a tüdeje. Csontsoványra fogyott, oxigénpalack nélkül egy lépést sem tehetett.

– Nem jósoltak sok időt az orvosok. De a családom mindent megtett, hogy amennyire lehet, szinten tartsanak – mondja. A lány először tavaly márciusban kapott új tüdőtt, szerencsére a donorra nem kellett sokat várnia.

– Fantasztikus érzés volt, hirtelen mindenhol kaptam levegőt  – mondja. Bár gyorsan felépült, az öröm nem tartott sokáig: az új szerv elkezdett kilökődni. Újra kórház, intenzív osztály, négy hónap várakozás új tüdőre.

– Addigra már csak ülve tudtam aludni. Pihegve beszéltem, önerőből csak két métert tudtam megtenni – kerekesszékbe szorultam. Az új műtét sem volt komplikációmentes: Anna szinte minden szerve leállt, vérmérgezést kapott. De ezt is túlélte. Második új tüdeje most lesz tízhónapos.

– Két hónap után segítettek először felülni. Egy órát ültem, majd egyre többet, egyszer csak talpra állítottak. Lassan elindultam: oxigénnel, csövekkel, bottal – számol be a megpróbáltatásokról. Közben végig a Kékesre gondolt, párjával közös jövőjükre. Tavasszal már dombokat mászott.

– Megerőltető volt, de ha fel akarok jutni a Kékesre, nincs megállás! És a napokban beteljesíthettem az álmom, amiért küzdöttem – így Anna, aki már vezetni is tanul. Anna párja, Ferenc maga is cisztás fibrózissal született.

– Végig ő ápolt, gondoskodott rólam, a saját kezelései mellett – avat be Anna. Már hét éve vannak együtt, és már az esküvőjük időpontja is megvan. A túrázást semmiképp sem hagyná abba, és jövőre azon betegtársaival, akik idén nem lehettek ott állapiuk miatt, újra nekivág a Kékesnek.