Bolygó. Így nevezik azt a vitorlást, amelyről az ember ránézésre meg sem mondaná, hogy nem egy mai darab. Igaz, ez azért is lehet így, mert Fináczy László tulajdonosnak, illetve a hajó megóvásáért alakult alapítványnak köszönhetően 2012-ben restaurálták.
– Felújítása felemésztette egy kis budai garzonlakás árát. Mivel több mint ötven éven keresztül nem esett át nagyjavításon, a hajó palánkozásának cseréjét, javítását is el kellett végezni, ezért került sokba – árulta el a Bors érdeklődésére Kirchknopf Gábor, az alapítvány egyik tagja.
Bolygó 1925-ben készült a felső-ausztriai St. Gilgenben, Johann Ratz hajóépítő mester műhelyében. Egy évre rá már vízre is tették Fonyódnál. Emiatt kilencvenéves most, mivel a vitorlások életéveit vízre bocsátásuktól számolják.
A hagyományos technológiával, kétkezi munkával, nemesfából – mahagóniból, tölgyből, vörösfenyőből – épült hajó ma már ritkaságnak számít. Típusa alapján pedig abszolút egyedi darab az országban: harmincöt négyzetméteres úgynevezett Schwertkieler. Anno egy másik társával együtt érkezett hazánkba, az azonban a II. világháborúban megsemmisült. A vitorlás osztályában többszörös magyar bajnok és Kékszalag-győztes.
– A Balatonon kívül nem járt máshol a hajó, de faszerkezete miatt nem is tenne jót neki a szárazföldi szállítás. Érdekesség, hogy számításaink szerint Bolygó „csak” az ötödik legöregebb hajó a Balatonon, mivel például a Széchenyiek által építtetett Kishamis idén már 120 éves! – tette még hozzá Kirchknopf Gábor.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.