Játszótéri etikett is kell a közös élményhez

Minden szülő számára ismerős a szituáció, amikor az önfeledt játék egyetlen apró hiba miatt teljes katasztrófába fullad. Egy figyelmetlen hozzátartozó, egy kicsit rámenősebb, agresszívabb gyermek egy pillanat alatt szét tudja rombolni a délutáni programot. Egy-egy ilyen szituáció akaratlanul is veszélybe sodorhatja a többi gyermeket, amely könnyen a szülők kiborulásához vezethet.

Itt is figyelni kell 

Ha megérkezünk egy játszótérre, köszönjünk jól hallható módon az ott lévőknek! Egyrészt, ezzel bekapcsolódunk az ottani közösségbe, másrészt a gyereket is illemre neveljük.

Minden gyerekért, aki a játszótérre megy, a saját hozzátartozójának kell vállalnia a felelősséget. Ez pedig nem pusztán azt jelenti, hogy rázártuk a gyerekekre a biztonsági kaput. Hiszen ha porontyunk nem viselkedik megfelelően a társaival, a többi szülő előbb-utóbb szóvá teszi azt. Még az is előfordulhat, hogy felszólítanak, jobb lenne, ha elhagynánk a terepet a többiek nyugalma érdekben. Kötelességünk tehát figyelemmel kísérni a kiszabadult gyereket, és megvédeni az óvatlan cselekedetektől. Mindig készen kell állnunk a közbelépésre.

Ne uralkodjunk!

Otthon a saját gyermekünket úgy neveljük, ahogyan csak szeretnénk. Más gyerekére azonban, ha a helyzet úgy kívánja, barátságosan illik rászólni. Kérjünk szépen és ne utasítsunk! A legfőbb szabály az udvariasság. Amikor más csöppsége uralni kívánja a játszótéri hintát vagy csúszdát, durva ráripakodás helyett finoman próbáljuk meg kitessékelni onnan, s ha ez nem segít, akkor se éljünk vissza az erőfölényünkkel, inkább kérjünk segítséget a hozzá tartozó felnőttől.

Mindenki játszani jött, éppen ezért a mi gyerekünk sem sajátíthat ki semmit, így szerencsés, ha egy esetleges konfliktust személyes jelenlétünkkel még azelőtt megakadályozunk, mielőtt a másik gondviselőjének közbe kellene lépnie. Ahogy mi is elvárjuk, hogy a többi gyerek hagyja játszani szemünk fényét, ne feledjük, ez visszafelé is érvényes.

Ez a gyerek ideje

Csábító lehetőségnek tűnik, hogy amíg a kis drágánk lóg a szeren, addig lopunk magunknak némi időt és okostelefont vagy táblagépet előkapva lazítunk. Ám egy játszótérre beszabadult gyerek folyamatos figyelmet igényel a konfliktusok és a balesetek elkerülése érdekében. Természetesen egy kis kiszakadást az otthoni közegből mi is megérdemlünk a többi játszótéri szülővel együtt, némi tapasztalatcsere egyébként is jól jön. Ám a zsenipalántát nevelő mintaszülő szavainak és imázsának nem kell bedőlni, pláne felvenni vele a versenyt. Meghallgathatjuk ugyan, ám ha untat, egy okkal több, hogy élvezzük a csemeténkkel való kikapcsolódás és az együtt töltött idő örömeit. Számunkra is élmény lehet megfigyelni, hogyan viselkedik és boldogul a kicsi más közegben, adott helyzetben miképp találja fel magát.

Vigyünk saját játékot! 

A játszótér az egyik legjobb terep arra, hogy a gyermekek feltérképezzék egymás cuccait. Labda, bicikli, roller, homokozó... Minden előkerül. Persze velük együtt az igények is. Vigyük magunkkal azt, ami a gyerekünk kedvence, hogy ne irigység és veszekedés legyen a program záróakkordja! Természetesen a kölcsönösség elve itt is működhet. A játszótér kiváló színtér arra, hogy megtanítsuk gyermekünknek, különösen, ha egyke, hogy nem szabad önzőnek lenni. Javasolhatjuk nekik a cserét megoldásnak. – Te add kölcsön a lapátodat, akkor a kisfiú biztosan megengedi, hogy kipróbáld a rollerjét!

A gyerek kapacitásánál némileg több elemózsia bekészítése és megosztása ugyanilyen fontos a béke fenntartása és a barátkozás érdekében. Az éhség és a szomjúság hamar képes felütni a fejét a szabadban. Főleg, amikor másnál is előkerül némi finomság. Jó választás a felcikkelyezett alma és a tiszta víz, melyek ellen egy-egy kínálás során nagy valószínűséggel más csemeték szüleinek sem lesz ellenvetése.