Az orvosok temették volna, az anya ragaszkodott a fiához

Bhatti magzatvize a terhesség 16. hetében folyt el. Akkor az orvosok azt mondták, biztos bevizelt és további vizsgálatok nélkül engedték haza a nőt. A magzatvíz onnantól kezdve folyamatosan csorgott kia  méhéből, de ez csak a huszadik heti ultrahang derítette ki. 

- A nővér zavarodottan nézett rám. A szívhang hallható volt, de a gyerek egyáltalán nem látszott a képernyőn - mesélte Sheila a The Sunnak. - Akkor mondték el, hogy elfolyt a magzatvizem. Először még meg is könnyebbültem, hogy nem a gyermekemet vesztettem el. - Kérdezték, hogy nem vettem-e észre semmit különöset. Én elmondtam a pecsételést a bugyimban.

Az orvosok akkor azt mondták, a kisfiúnak gyakorlatilag nincs esélye a túlélésre, annyira kevés magzatvíz veszi körül. Azt sem tudták megmondani, hogy fiú vagy lány. A nőnek akkor azt javasolták, vetesse el a gyereket. Sheila azonban hallotta az erős szívhangot és nem volt hajlandó az abortuszra. 

- Kevesebb, mint 1 százalékos túlélési esélyt adtak neki, a babám mégis megmaradt, így mér a férjem is megértette, ahol élet van, remény is marad - fogamazott az anya. 

Az anyát ezután szigorú ágynyugalomra ítélték, majd amikor terhessége majdnem elérte a bűvös 24. hetet - ekkor már van esély a koraszülöttek túlélésére - Sheilát kórházba vitték. 

- A 24. hetet hatalmas mérföldkőnek tekintettem. Tudtam, hogy egy ilyen kis babának komoly orvosi ellátásra van szüksége, beleértve a gépi lélegeztetést, egyéb invazív kezeléseket és hosszas kórházi bettartózkodást is, de az volt arra koncentráltam, hogy elérjem ezt a pontot. 

Az orvosok azonban még ekkor is a temetésről kérdezgették Sheilát. 

- Összetörték a szívemet. Azt mondogattam nekik, hogy de hát a kisfiam még életben van. Sajnálkozóan néztek rám és azt mondták, nagyon kevés az esély a túlélésre - mondja a nő. 

- Nem voltam naív. Tudtam, hogy a babámnak lehetnek bajai., de azt is tudtam, hogy bármilyen nehézséggel szembenézek miatta. 

A 24. hét elteltével Sheila szteroid injekciókat kapott, hogy megerősítsék a kicsi fejletlen tüdejét. - Akkor éreztem először, hogy igyekeznek megmenteni az életét. 

A 27. héten hazaküldték, a méhösszehúzódások pedig másfél héttel ezután kezdődtek meg. A kisfiú 28 hétre és 5 napra született meg császármetszéssel, kevesebb, mint egy kilóval. 

- A Rayyan nevet atuk neki, ami bölcset jelent... Annyira apró volt, mint egy kismadár, a kis bőre átlátszó volt és ráncos. De minden ellenére boldog voltam, hogy anya lehetek. Minden nap az inkubátora mellett üldögéltem és mondogattam neki, hogy maradjon erős. 

- Egy hét után ölelhettem magamhoz. A nővér a bőrömre fektette. Alig lehetett érezni a súlyát. Csak attól elsírtam magam, ha ránéztem. 

Ryyan több vérátömlesztést kapott, négy és fél hónaposan pedig sérvműtétet hajtottak végre rajta. A kórházból öthónaposan mehetett haza. Anya és a kisfiú is remekül van.