Ki gondolná, hogy egy kopott parkettaléc féltve őrzött kinccsé válik egy pécsi család számára? Történt ugyanis, hogy a napokban Kerényi Jánosné Kati nénihez került a parkettaléc, amit még dédapja rakott le százhat évvel ezelőtt. A fadarabra grafitceruzával azt írta a dédapa: „MAHO János parketarako 1910 Januar ho 4.”.
– A lécet még a hetvenes évek végén találtam, amikor a régi Töttyő utcai óvodát lebontották – mesélte a Borsnak Rádoki György. – Láttam rajta az írást, ezért papírba csomagolva megőriztem a barkácsműhelyemben.
György közel negyven évig próbált a nyomára bukkanni Mahó János leszármazottainak, sokáig sikertelenül. Végül a Dunántúli Napló SMS-rovatába adott fel egy hirdetést a régi parkettalécről.
– Mozdulni sem tudtam. Azt sem tudtam, mit tegyek, annyira sokkolt – mondta Kati néni, aki másnap olvasta a hirdetést az újságban. – Pár évvel ezelőtt feltérképeztük a családfánkat. Akkor hallottam először Mahó Jánosról, aki anyai ágon a dédnagyapám – magyarázta a pécsi asszony, akinek a mai napig végigfut a hideg a hátán, ha belegondol a fadarab felbukkanásának történetébe.
A parkettásmester 1864-ben született, Zágrábban, majd Pécsre költözött, ahol burkolóként kereste a kenyerét. A szignójával ellátott emléket Kati néniék üvegtokba tetetik, hogy még az ő dédunokái is olvashassák Mahó bácsi írását.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.