Késett a mentő, férje kezei között halt meg Anna

Egy kisimult vonal az EKG-papíron és egy mentési dokumentációs lap hever az asztalon Kovács Istvánnál. Kovács Istvánné Anna szerda hajnalban a férje kezei között halt meg. Az Országos Mentőszolgálat hivatalos dokumentuma szerint a férj hajnali 1 óra 21-kor hívta a mentőket, az egység 25 perccel később, 1 óra 46-kor indult el a szegedi Lomnici utcába, 1 óra 50-re értek ki. Az asszonyt már nem tudták megmenteni.

A családfő és a fia nehezen találja a szavakat, a feleség és édesanya elvesztése fájdalmas tragédia, a félig üresen maradt otthon minden szeglete Annára emlékezteti a családot.

– Torokfájásra panaszkodott, valamint arra, hogy fáj a válla, bal keze. Szerdán elmentünk a körzeti orvoshoz, beutalták a kardiológiára. Hazajöttünk, lepihent. Már este volt, amikor felkelt, nem tudott tovább feküdni. Fájdalomcsillapítót vett be, hajnali egy óra lehetett, amikor kértem, menjünk el az ügyeletre. Nem tudott felöltözni. Rosszul érezte magát, felhívtam a mentőket – emlékezett a Délmagyarországnak a szerdai hajnalra Kovács István. Az idős férfi szerint felesége fulladt, amikor a mentőknek szóltak.

– Először egy nő vette fel a telefont, kérdezte, mi a probléma. Anna hangja is belehallatszott a beszélgetésbe. Kértem, sürgősen küldjenek mentőt. Azt mondta, rendben van – folytatta Kovács István.

A férj megmutatta a mentőktől kapott papírt, de nem érti, miért vártak 25 percet az indulással. Ahogy azt sem, miért az került rá, hogy a kiérkezéskor már 20 perce eszméletlen volt.

– Az első hívás után 8-10 perc telhetett el, egyre rosszabbul lett. Újra telefonáltam, ekkor egy férfihang jelentkezett. Mondtam neki, hogy fullad a feleségem, küldjenek mentőt. Azt válaszolta, úton van az ügyeletes orvos – mesélte a családfő. Kovácsékhoz még ekkor sem indult el a rohamkocsi, a harmadik telefonnál már eszméletlen volt Anna.

– Tiszta ideg voltam, az utolsó hívásnál a diszpécser azt magyarázta, hogyan élesszem újra a feleségem. Nem lélegzett. Próbálgattam a szívmasszást, mire ideértek, vége lett – mondta Kovács István, majd lemondóan hozzátette, ilyen a magyar egészségügy.

Kovácsék 53 évig voltak házasok. A férj szomorú mosollyal mutatta, a felesége szép asszony volt, ezért vette el. A hálóban lévő családi fotón vidámak, Kovács István szerint ma is azok lennének, ha az első hívás után azonnal küldik a mentőt. A család úgy gondolja, Kovács Istvánné jó egészségi állapotban volt, jobban, mint egy átlagos 74 éves.

– Lehet, hogy így volt megírva. Talán ha hamarabb elmennek az ügyeletre, akkor még élne az édesanyám – tette hozzá ifjabb Kovács István. Az ajtóban búcsúzóul azt kérdezték: mi van azokkal, akik nem a városban laknak? Hozzájuk mikor indul el a mentő? Ha mentőt kérnek, miért ügyeletes orvost indítanak útnak?

A lap kérdéseivel megkereste az Országos Mentőszolgálat Dél-alföldi Regionális Mentőszervezetét, hogy megtudja, miért vártak 25 percet a mentőindítással. Ezidáig nem kaptak választ.