A védelem taktikáját alapvetően meghatározó elem, hogy – ha csak a vádlott meg nem gondolja magát és el nem árulja – valószínűleg sosem derül ki, pontosan hogyan halt meg K. Judit gyógytornásznő.
Márpedig a férj makacsul hallgat, és halálok híján az is nehezen bizonyítható, hogy egyáltalán gyilkosság történt. A halál okát azért nem lehet megállapítani, mert a gyilkos feldarabolta és ledarálta a holttestet, a maradványok olyan állapotban kerültek elő, amelyből az orvos szakértő nem tudott egyértelmű következtetéseket levonni.
Vajon mindez azt jelenti, hogy a tettes megúszhatja büntetés nélkül?
– Azért ez nem ennyire egyszerű – vélekedett lapunknak az ügytől független jogász, dr. Kamarás Péter. – Nemcsak közvetlen, hanem közvetett bizonyítékok alapján is el lehet ítélni egy elkövetőt. Ilyen bizonyíték lehet az indíték megállapítása, a hozzátartozók vallomása, a gyilkosság előzményeinek feltárása, vagy például a telefonos cellainformációk, amelyekből megállapítható, hogy a gyilkosság idején a vádlott és az áldozat telefonkészülékei „együtt mozogtak-e”. Amennyiben a közvetett bizonyítékok zárt láncolatot alkotnak, azaz egyik következik a másikból, akkor a bíróság elmarasztaló ítéletet hozhat – tette hozzá Kamarás Péter.
Mint arról a Bors beszámolt: a vád szerint N. János megölte a feleségét, majd – miközben 13 éves fiuk a házban aludt – henteskészletével feldarabolta és részben ledarálta a holttestet. A nemrég indult perben megszólaló tanúk elmondása alapján N. János féltékeny, a feleségén uralkodó férfi és számos baljós előjel előzte meg K. Judit eltűnését.
