A homokszobrász művei nem maradnak egyben örökké, de akár fél éven át megőrzik formájukat.
Nyolcméteres, fekvő Gulliver-szobrához még a kötelet is homokból formálta meg M. Tóth Zsolt, s akkor sem gerjedt haragra, amikor a napokban készült, s a Camponában kiállított gigantikus Pinokkiójának valaki leverte a könyökét. Düh helyett a kihívás hajtotta.
– Tudtam, hogy nem formálhatom újra ugyanazt a pózt, amit még a döngölt, vizes homokból alkottam, hiszen az anyag állaga időközben megváltozott, ezért valamiféle alátámasztásban kezdtem el gondolkodni. Így került végül egy labda a fából, pontosabban homokból faragott mesehős karja alá. Akkor sem estem kétségbe, amikor Németországban egy filmes témájú megmérettetésen a Disney-féle Hófehérke és a hét törpe apró hőseit készítve derült ki, hogy jogi okok miatt nem formálhatjuk meg az arcukat. Így a nekünk segédkező lengyel munkások képe jelent meg a homokszobrokon, a legnagyobb örömükre és büszkeségükre – meséli a Borsnak Zsolt.
A mester már kiskamaszként, úttörőtáborokban lelkesen vetette bele magát a homokvár-építő versenyekbe, majd később keramikusként kamatoztatta a kézügyességét. Az ezredforduló környékén a jégszobrászatba belekóstolva jutott el a homokszobrászatig. Sokat tanult a kinti profiktól, az ellesett fogásokat pedig bőszen gyakorolta, tanulva az esetleges hibákból.
– 2003-ban finn barátaimmal közösen készítettem el az első nagyméretű magyarországi homokszobrokat. Kétméteres piramist, totemfejet és egy cabrio kocsit készítettünk, s a lelkesedés azóta is tart és hajt. Jól látom, mennyit fejlődtem az évek során, különösen az anatómia és a felületkezelés terén – vallja. Bár múlandónak tartják, a jól előkészített és napokon át megformált, majd speciális anyaggal rögzített homokszobroknak akár fél éven át is a csodájára lehet járni.
