Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

A magyar miniszterelnök most is úgy beszélt az unióról, mint akinek semmi köze az egészhez, és nem úgy, mint a szövetség egyik tagja. Ez azonban nem új, ez a migránsügy elejétől így van. Új azonban az a vehemencia, amivel Orbán a német kancellárt támadja, ahogy titkos, Magyarország elveszejtését célzó összeesküvéssel vádolja őt. Ez már nem belső bírálat, ez hadüzenet! Orbán, megerősödve érezvén magát, nyíltan irányt vett a Merkel és az unió liberális magja elleni végső rohamra.

Nem az a szándéka, hogy megakadályozza a migránsok betelepítését, ez csak mellékes hozadéka lesz sikerének, ha lesz siker; hanem az unió vezetésének és politikájának megváltoztatása.

És nem is feltétlen hibás a számítása! A lengyelek mellé szilárdan felsorakozott a tagadásban Szlovákia, ingadozva Csehország és jelentős nyugati erők is. Az is őt erősíti, ahogy a balliberális nyugati kormányok lassan, sasszézva, egyre- másra veszik át és valósítják meg programpontjait.

De mit érhet el Orbán? Ki lehet billenteni pozíciójából a liberális Donald Tuskot, az unió vezetőjét, el lehet lehetetleníteni a következő választáson Merkelt, meg lehet buktatni Hollande francia elnököt, s a helyükre tökös jobboldali politikusok kerülnek. Aztán mi lesz? Erdogán török elnök őket nem fogja zsarolni a menekültek kiengedésével? Vagy belelövik a migránsokat a tengerbe?

Mit csinálnak a terrorizmussal, Szíriá­val, az Iszlám Állammal, Oroszországgal, Iránnal? Attól az unió gazdasága jobb lesz? A britek bent maradnak, a magyar, lengyel vendégmunkások kapnak családi pótlékot Londonban? Az amerikaiak Európa-politikája megváltozik? Csupa nyitott kérdés, amire a harcba induló Orbán sem tudja a választ!