Bár papíron csökken a kórházi várólista, a Borsnak nyilatkozó betegek tragikus történeteket meséltek. Röntgenre három, szívműtétre négy hónapot kell várni.
Tihanyi Károlyra furcsa szédülés tört rá novemberben, majd néhány napig kettős látással küszködött. Az idős budapesti férfi érthetően megrémült.
– Azonnal elmentem orvoshoz. Adott egy időpontot december 15-re, hogy akkor kérjek majd időpontot egy másik vizsgálatra. Elmentem és február negyedikére kaptam időpontot 8 óra 32 percre. Gondoljon bele, mit éreztem ezekben a hetekben? Nem csak fizikailag, lelkileg is teljesen kikészültem. Utólag szerencsére kiderült, hogy nincs komoly baj, de ez nem az egészségügyi rendszeren múlt.
Egy hölgy – aki a további kórházi kezelések miatt végül visszalépett attól, hogy nevét vállalja – vesepanasszal fordult orvoshoz.
– Nagy fájdalmaim voltak, az orvos megvizsgált és azt mondta, nagy a baj, a vesémet meg kell operálni. Nem hittem a fülemnek, amikor azt mondta, három hónap múlva tudják megcsinálni. Semmit sem aludtam, aztán másnap úgy döntöttem, bemegyek a sürgősségire, hátha ott más lesz a válasz. Megvizsgáltak, at mondták, a műtétre azonnal szükség van és még aznap megoperáltak. Ha várok, ma már nem élnék...
Egy másik férfinek mélyen a pénztárcájába kellett nyúlnia a gyógyulásért.
– A szívemmel volt gond – kezdi a férfi, aki szintén úgy ítélte meg, megütheti a bokáját, ha adja az arcát a drámájához. – Négy hónap múlva került volna sor az operációra. Érti? Négy hónap múlva... Rettegtem és végül elmentem egy maszek rendelésre. Igaz, hogy sok pénzbe került, de néhány napon belül megoperáltak, és azóta is jól vagyok. Ha a soromra várok, meglehet már nem beszélünk itt...
Akadnak egészen extrém esetek is. A Bors tavaly júliusban írt egy nagyatádi nyugdíjasról. Seres István akkor csak szeptemberre kapott volna kórházi időpontot egy lábában keletkezett vérrög eltávolítására. A férfi inkább saját kezébe vette a sorsát.
– Nem bírtam tovább a fájdalmat, elhatároztam, hogy megműtöm magamat. Sterilizáltam egy szikét, fertőtlenítettem a lábamat és egyszerűen kivágtam a lábamból a rögöt.
Az olvasók is felháborodtak
Múlt heti cikkünkre több olvasói hozzászólás is érkezett, ezekből gyűjtöttünk ki néhányat:
Zsuzsanna: Én 5 évet vártam, majd kerestem egy kis protekciót és még így is + 7 hónapot vártam.
Katalin: Nagyon borzasztó, hogy sokat kell várni.
M. Lajosné: Az első csípőprotézisre két héten belül sor került, mert letört volna a csípőm, ez 2006 -ban volt. A baloldali csípőprotézisre két évet vártam 2010-tól 2012-ig.
Ágica: De most komolyan szerintem azt akarják nyomorodjon, haljon meg a magyar mert mire sorra kerül a műtétre úgyis ez lesz...