Ökölnyi daganattal a mellében az utcán éli mindennapjait Mónika. A 42 éves nőnek esélye sincs kezeltetni betegségét: sem a műtétet, sem a kemoterápiát nem tudja vállalni úgy, hogy nincs hol lábadoznia. Egyéb betegségei miatt évek óta nem tud dolgozni, kevesebb mint 30 ezer forintjából viszont nem tud albérletet fizetni.
– Ha élhetnék még egy kicsit, akkor sem kapok erre esélyt – fogalmazta meg a magyar szociális védőhálórendszer hiányosságát egy szegedi nő. Kopasz Mónika végső elkeseredésében fordult szerkesztőségünkhöz, hátha valaki segít neki, és ezzel meghosszabbítja életét. Olyan betegséggel küzd, amely önmagában is kérdésessé teszi, meddig élhet még, de jelen helyzetében, úgy tűnik, még a szükséges műtétet és kezeléseket sem tudja elvégeztetni.
– Novemberben derült ki, hogy a csomó a mellemben, amitől lassan már aludni sem tudok, annyira érzékeny, egy 3-as stádiumú, ökölnyi méretű rosszindulatú daganat – kezdte történetét Mónika.
Természetes lenne ebben az esetben, hogy megműtik, majd kemoterápiás kezelést kap, esetében azonban ez nem kivitelezhető.
Van megoldás
Kaphatnak segítséget a Mónikához hasonló sorsú emberek – tudtuk meg Novkov Veszelinkától, az önkormányzat szociális irodájának vezetőjétől. Van ugyanis a városban egy egészségügyi centrum, melyet hajléktalanok számára működtet a Máltai Szeretetszolgálat. A 16 fő befogadására alkalmas intézményben orvosi ellenőrzés mellett lábadozhatnak a betegek. Szentandrási Edit, Szeged hajléktalanjait ellátó háziorvos elmondta, akiről tudomást szereznek, felveszik és gondozzák itt, a kapacitás szűkössége miatt azonban előzetes egyeztetés szükséges.
– Decemberben volt egy éve, hogy utolsó albérletemből ki kellett költöznöm. Addigra fogyott el minden tartalékom, mert évek óta nem tudok dolgozni. A halálos kór mellett 17 különböző betegségem van. A vérnyomás-ingadozásom miatt például rendszeresen elájulok, de gyomor- és bélrendszeri betegségekkel is küzdök. Ilyen munkaerőre sehol nincs szükség. Vagyonom nincs, mert az anyám gyűlölt, így kisemmizett, halála után semmit nem örököltem – mesélte Mónika, akinek nem volt hová mennie, így több mint egy éve otthontalan lett.
Éjszakánként egy barátja jóvoltából van fedél a feje fölött: aludhat és tisztálkodhat nála. Mivel azonban az is albérlet, hivatalosan nem élhet ott.
– Reggel, amikor elmegy dolgozni, én is kimegyek a lakásból, és csak este megyek vissza. Még kulcsom sincs – mesélte a nő. Arra a kérdésre, mit csinál egész nap, annyit válaszolt: valahogy minden nap eltelik rajta. Tizenhárom kilós „válságtáskáját" is egyre nehezebben cipeli magával. Csak rója az utcákat, mást nem tud tenni.
