Űrutazása után harmincöt évvel ismét földöntúli boldogságban van része Farkas Bertalannak: könyv jelent meg róla.
Farkas Bertalan a könyvben elmeséli, hogyan élte meg, hogy első magyarként feljutott a világűrbe.
– Amikor felmerült a naplószerű életrajzom ötlete, megkerestük vele a lemondott honvédelmi minisztert egy kis anyagi támogatásért, de onnan azt a választ kaptuk, nincs erre pénzük. Végül Györök István barátom a saját zsebéből finanszírozta a könyv kiadását, pedig ez nem olcsó mulatság. Ő fontosnak tartotta... – meséli Farkas Bertalan. – Űrhajóstársaimmal járjuk a világot, és ha kérdeznek, becsületesen válaszolunk. Egy kicsit keserű a szám íze, ha arra gondolok, hogy itthon a felelős, döntéshozó pozícióban lévő emberek nemigen kíváncsiak a véleményemre.
Az első magyar űrhajósnak kimondottan rosszulesett az is, hogy nemrégiben az ő és Magyari Béla tiszteletére rendezett gálán nem jelent meg senki sem a magyar politikai elitből, míg kilenc űrhajós vette a fáradságot, hogy ideutazzon a világ különböző tájairól. Meggyőződése, hogy a döntéshozók másképp ítélnék meg az űrkutatás jelentőségét, ha kilőhetné őket a kozmoszba.
– Ha mesebeli varázsló lennék, vagy dollármilliomos, a nagy képzelőerejű politikusoknak, határokat nem ismerő üzletembereknek kötelezővé tennék néhány kanyart a világűrben. Hátha a világmegváltók némileg szerényebben térnének vissza. És hogy még mit szeretnék az űrutazásom harmincötödik évfordulóján? Azt, hogy a földi hatalmasságok az életüket kockáztató űrhajósokat – igen, kimondom: hősöket – kérdezzék, faggassák, mit tehetnének közösen ezért a szép bolygóért? Több mint ötszáz űrhajósról írtak már könyvet, végre a rólam szólót is kezében tarthatja az olvasó.
