Négy és félmilliárd forintot fizetett a Magyar Nemzeti Bank Értéktár Programja egy olyan Tiziano alkotásért, melyet egy időben nem is az olasz mesternek tulajdonítottak – derült ki a Magyar Nemzeti Galéria és a Magyar Nemzeti Bank tegnapi sajtótájékoztatóján.
Miközben dr. Gerhardt Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, az Értéktár Program vezetője nemet mondott a két és félmilliárdért kínált Munkácsy-trilógiájának záródarabjára Pákh Imre műgyűjtőnek. Az Amerikában élő tulajdonos ráadásul szorult helyzetbe került, miután a Debrecenben kiállított kincsét védetté nyilvánította a kormány, így az nem hagyhatja el az országot.
Pákh azt mondja, ezzel a korlátozással csökkentették a kép értékét a nemzetközi piacon. Nem csoda, hogy pert fontolgat, melyet állítása szerint több szakértő szerint is simán megnyerne.
Éppen ezért azt kérdeztük, dr. Gerhardt Ferenctől, hogy ha bíróság elé kerül az ügy és elveszítik azt, megfontolja-e a lemondását?
– Egyelőre nincs per, s mire ebben az ügyben a nemzetközi bíróság ítéletet hozna, addigra már rég lejár a mandátumom – felelte az illetékes, aki annak idején hatmillió dolláros ajánlatot tett a kilencmilliós elvárással szemben. Igaz, utóbbi számos más Munkácsy festmény letétét is magában foglalta volna.
– A Magyar Nemzeti Bank számára a Golgota megszerzése, nem pedig a Munkácsy-életmű hazahozatala a cél. Ráadásul a további, 52 Munkácsy-alkotást 10-12 évre kaptuk volna csak meg, így erre az időszakra ezek őrzése és tárolása Pákh úr helyett az országot terhelte volna – magyarázta Gerhardt.
Ugyanakkor Dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója biztos benne, hogy előbb-utóbb magyar tulajdonba kerül a teljes Munkácsy-trilógia, melynek első két részét már az állam birtokolja.
A Magyar Nemzeti Bank Értéktár Programja 2018 végéig 100 millió eurót különített el műkincs-visszavásárlásra. Eddig mintegy 8,7 milliárd forintot költöttek, melynek három legdrágább tétele: Tiziano Vecellio: Mária gyermekével és Szent Pállal (4,5 milliárd forint), Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt (1,6 milliárd) és egy 216 darabos, XIV–XVII. században Erdélyben vert ezüst tallér érmegyűjtemény (1,1 milliárd forint).