Elment játszani otthonról, majdnem harminc évébe telt, mire hazatérhetett anyjához.
A harminchét éves férfi egész élete megváltozott egy nap alatt, amikor 1986-ban még gyerekként úgy döntött, elmegy a vonatállomásra játszani. A nyolcéves fiú a kocsik között szaladgált, majd felkapaszkodott egyre, hogy ott folytassa a szórakozást.
A vonat elindult, pár óra elteltével pedig már egy teljesen ismeretlen helyen kötött ki. A gyerek Kína egy az otthonától egy teljesen távoleső részén csatangolt napokig, magányosan és teljesen összezavarodva. Az elveszett kisfiúra rátalált egy család, de addigra teljesen összetört. Később hivatalosan is magukhoz vették, új nevet kapott és új életet kezdett. A fiú anyja nevét, a tartomány nevét és nagybácsikáját tudta csak kapaszkodóként elmesélni, de ez akkor kevés volt ahhoz, hogy visszatérjen.
Majdnem harminc évet kellett várni arra, hogy az édesanya kétségbeesett kutatásának híre eljusson a fiúhoz, aki közben férfivá érett, és hogy a rendőrség segítségével visszatérhessen oda, ahonnan évtizedekkel ezelőtt indult. A hatvanhárom éves anya, a viszontlátás örömét alig tudta feldolgozni, hiszen azt hitte, soha többé nem látja gyermekét.
