Dráma: lebénult a hétgyerekes Zoltán

– Sosem fogom elfelejteni azt a tavalyi május 28-át – kezdi Zoltán felesége, Zsuzsanna. – A férjem három munkatársával együtt jött haza kocsival, de letértek az útról. Éppen abban a kórházban voltam az egyik fiammal – eltört a combcsontja –, ahová a férjemet behozták a baleset után. Kómában volt, három csigolyája is eltört.

Az orvosok még annak sem igen adtak esélyt, hogy valaha felébred a férfi, de az hamar biztossá vált: nyaktól lefelé örökké béna marad, és az is, ha életben marad, újra meg kell tanulnia beszélni.

Mikor Zoli felébredt, és megtudta, hogy örökké tolószékbe kényszerül, szinte élni sem akart.

– Sokáig nem tudott beszélni, így először soroltam az ábécét, ő pedig pislantott annál a betűnél, amire gondolt, így raktunk össze egy mondatot. Most erősítjük azt, ami még mozdítható: a bicepszmozgását, hogy a karját részlegesen használhassa – sorolja az asszony. Zsuzsa és a hét gyermek egyemberként segítenek Zolinak.

– A gyerekek felváltva tolják, gyógytornáznak vele. Volt, hogy egy egyszerű flakont vittek be a kicsik, és azt próbálták elérni, hogy megfogja. Még a hároméves fiunk, Felicián is kiveszi a részét, a labdáját viszi be az apjának, azzal gyakorolja a bicepszmozgást, és ő eteti is.

Zsuzsanna mint mondja, neki és a férjének is a gyerekek adnak erőt.

– Minden apró javulásnak örülünk. Nagyon várjuk, hogy hazajöjjön, de ahhoz még sok idő kell. Meg aztán akadálymentesített lakás... Szeretnénk egy tabletet is neki, amit a működő kézmozgásával is tud használni, de nagyon sok pénzbe kerül. De tudom, lesz valahogy. Lennie kell!