Félek! Nem akarok meghalni. Még nem. A gégémet és a hangszálaimat már kivették. Néhány nyirokcsomót is. Most egy lyuk tátong a nyakamon. Ha tükörbe nézek, elborzadok. Hogy nézel ki Blin Koncz Evelyne? A két éve felállított diagnózis: gégerák.
Megváltoztatott ez a betegség. Betegség... Hányszor használjuk ezt a szót, ha fáj a torkunk, lázasak vagyunk. De ez most valami más. Mióta közölték velem a szörnyű hírt, úgy érzem, nagyon gyorsan repül az idő. Azóta mindig csinálok valamit. Egyre többet szeretnék tenni. Ki tudja, mennyi van még hátra?! Imádok olvasni és tévézni. Sikerült olyan parabolaantennát felszereltetni itt a Tisza partján, mellyel nyolc francia csatornát is tudok fogni. Nagyon érdekelnek a hírműsorok. Célok? Igazán nincsenek... Azért egy mégis van. Tíz éve voltam utoljára otthon, Franciaországban. Jó lenne még visszamenni. Persze szeretek itt élni. Minden nap öröm a férjem társaságában. Itt csönd van és nyugalom. Nem vágyom már a nyüzsgésre.
Bejártam a fél világot, láttam eleget. Kamionosként Misi is így van ezzel. Úgy szeretek élni! Annyira szerettem főzni is. Tudja, mi a kedvencem? A bifsztek. Már azt sem csinálok. Semmit sem. Gyenge vagyok hozzá. Amikor ideköltöztünk, vettünk a faluban egy vendéglőt. Nem lett belőle semmi... Pedig akkor még minden rendben volt. De rájöttünk, hogy túlságosan drága lenne az üzemeltetése, ezért a beindítása előtt eladtuk. Mennyire szerettem vezetni is... A férjem azt mondta, őrült tempóban száguldottam néha. Vonzott a sebesség. Vett is nekem korábban egy Porschét. Drága ajándék volt. Mindig is imádott a kedvemben járni. Hét évvel
fiatalabb nálam, de nagyon összeillünk. Minden együtt töltött percnek örülök. Jó, hogy velem van. Úgy szeretném, hogy még sokáig tartson mindez! Megint fázom egy kicsit.
(Folytatjuk)
