Félek! Nem akarok meghalni. Még nem. A gégémet és a hangszálaimat már kivették. Néhány nyirokcsomót is. Most egy lyuk tátong a nyakamon. Ha tükörbe nézek, elborzadok. Hogy nézel ki Blin Koncz Evelyne? A két éve felállított diagnózis: gégerák.
Néha hiányzik Párizs. Szeretnék még haza menni. Elvégre 40 évig éltem ott. A szülővárosom.
Soha nem felejtem el, amikor megismertem Misit. Olyan kedves volt hozzám. 1985-ben jött ki Franciaországba disszidensként. Én a bevándorlási hivatalban dolgoztam. Nagyon fáj! A vállaim. Miért pont én? Sokszor ezen jár az agyam.
Több mint húsz éve élünk Magyarországon. Misinek korábban kettő, nekem négy gyermekem született. Közös nincs. Már semmi nem olyan mint régen. 65 év. Sok? Kevés? Én még szeretnék élni! Akár 100 éves koromig.
Fázom! Már itt a kertben sem szeretek ücsörögni. Pedig régebben imádtam a természetet. Jobban, mint járni a párizsi plázákat. A sugárkezelések óta van ez. Azóta didergek.
Tavasszal derült ki minden. Két évvel ezelőtt. Olyan érzés volt, mintha egy chipsdarab megakadt volna a torkomon. Hiába ittam, ettem mindenfélét, nem múlt el az érzés. Öt hónapig húztam. Lehet, hogy hibáztam. Talán hamarabb kellett volna lépni.
A háziorvos először antibiotikumot írt fel. Egy hónap után már gombás lett a nyelvem. Nem talált semmit. Beutalt egy gégészhez. Nem sokkal később már a műtőasztalon feküdtem. Kivették a gégém, a hangszálaim. Rá egy hónapra újabb operáció. Az egyik oldalon kiszedték a nyirokcsomókat is. Majd a másik felemen rákos sejteket találtak a nyirokcsomókban is. Negyven sugárkezelést kaptam. Nem gyógyult a seb. Nemrég újra műtöttek. A mellkasomból vettek ki egy darabot. Már nem akarok újabb műtétet. Igen, dohányoztam. Húszéves korom óta. De hány ember bagózik és még sem lesz rákos. Igazságos az élet? A csudát.
Amikor belenéztem otthon a tükörbe, elsírtam magam. Egy nagy luk tátongott a nyakamon. Elvesztettem a hangom. Soha nem fogok tudni már rendesen beszélni.
(Folytatjuk)
