Autóbalesete óta mindig egy vaskos jegyzetfüzettel kell járnia egy kínai fiatalembernek. Minden áldott reggel, amikor kinyitja a szemét, édesanyja emlékezteti rá, hogy már nem 17 éves, és kezébe nyomja a feljegyzéseket.
Abból aztán megtudja Csen Hong-zsi, hogy ki ő, mennyi idős, kik a barátai, mi történt vele. A 25 éves kínai ugyanis mindig csak életének legutolsó öt percére tud visszaemlékezni. Ami előtte volt, az törlődik a memóriájából.
17 évesen szenvedett súlyos fejsérülést egy autóbalesetben, azóta ilyen rövid az emlékezete. Vagy hát lényegében nincs neki. A teljes életét „jegyzőkönyvezi” – az emberektől, akikkel az utcán találkozott az időjáráson át addig bezárólag, hogy mennyi pénzt keresett –, és memóriáját papír formátumban hordozza magánál.
További nehézség a dologban, hogy Csen arra sem emlékszik igazán, hogy kell írni kínaiul. Kifejlesztett magának tehát egy saját fonetikus írást, amit jórészt megért.
