Már négy magyar nemzetiségű katona halt meg az ukránok és oroszok háborújában. Nem csoda, hogy a kárpátaljaiak menekülnek a sorozás elől.
Tizenegy hónapja dúl a háború Kelet-Ukrajnában, ahol az orosz katonákkal és fegyverekkel támogatott szakadárok harcolnak az ukrán kormány ellen. Nem hivatalos források szerint már több tízezer áldozata lehet a konfliktusnak.
Az eddigi áldozatok közül három magyar származott a kárpátaljai Beregszászról. Ketten vegyes, ukrán–magyar családban születtek, feleségük és gyerekük nem volt. A 19 éves Popovics Roland önkéntes szerződéses katonaként szolgált az ejtőernyősök között a kelet-ukrajnai Luhanszkban.
Tavaly júniusban egy szakadár mesterlövész végzett vele. A 27 esztendős Timoscsuk Mihály szintén szerződéses volt, harckocsivezetőként szolgált. Még augusztusban vesztette életét, amikor a szakadárok tüzet nyitottak a menetoszlopukra. Timoscsuk a beregszászi magyar főiskola történelem-földrajz szakán végzett.
A másik két, már családos magyar katona a közelmúltban esett el a háború egyik legvéresebb csatájának helyszínén, a debalcevei katlanban. A városban lévő ukrán egységeket bekerítették a szakadárok, és a tűzszünet két héttel ezelőtti kihirdetése ellenére tovább folytatták az ostromot. A 37 éves, Nagyszőlősről származó Kovács Béla egy hegyi alakulat lövészeként szolgált, amikor januárban elesett.
Az ukrán hadsereg két héttel ezelőtt döntött az ostromlott Debalceve kiürítése mellett. Ám az elvonuló katonákra tüzet nyitottak a szakadárok. A 45 éves harckocsiparancsnok, a beregszászi Tóth Sándor ekkor kapott halálos sebet. A folyamatos zárótűz miatt azonban bajtársai nem tudták elvinni a holttestét, és amikor visszamentek érte, nem találták meg. Halottnak nyilvánították.
Tóth Sándort besorozták. A tizenegy hónapja tartó háború során az ukránok többször rendeltek el sorozást, de csaknem tízezren nem vonultak be. A vezérkar szerint legtöbben Kárpátalján tagadják meg a szolgálatot. Sokan át sem veszik a behívót, rokonoknál, külföldön bujkálnak.
