Valóra válhat egy álom: jobbra fordulhat Harmath Zoltán sorsa. Ő az a hajléktalan, akiről múlt héten egy sorozat jelent meg a Borsban.
„Nevem senki. A személyimbe még azt írták bele: Harmath Zoltán. Öt éve élek az utcán. Időnként pedig egy ablak nélküli konténerben. Az emberek lenéznek, sokan legszívesebben leköpnének. Pedig nekem is vannak érzéseim. Tudok nevetni, sírni, még ha senkire sem számíthatok, és kísértetként bolyongok a városban.”
Sokan olvasták ezeket a sorokat múlt héten a Borsban. Zoltán helyzete, jelenlegi kilátástalan sorsa láttán többen is segítő kezet nyújtottak felé.
Egy idős néni saját kis parasztházát osztaná meg vele, míg a pont azon a Pest környéki településen élő boltos azt a nagylelkű felajánlást tette, hogy fél évig, pontosabban amíg Zoltán nem talál munkát, kenyeret, tejet és más alapvető élelmiszereket biztosít számára.
Tegnap végre találkozhatott a roppant izgatott Zoltán Ilonka nénivel.
– Így elsőre azt mondom, hogy meg kéne borotválkoznia, kicsit rendbe szedném és máris jobban nézne ki. Meg kell ismernünk egymást és ha mindketten úgy látjuk, szívesen befogadnám, hiszen sokat tudna nekem segíteni a ház körül – mondta az egyedül élő Ilonka néni, miközben Zoltán tekintete egy kicsit elhomályosult.
