Jó vagy nem jó, ha külhoniak érkeznek Magyarországra? Erről szól napjainkban a politikai vita. Vitázzon, akinek kedve van: a Bors most azok hosszú sorából válogatott, akik kezdetben magyarul sem tudtak, s híressé váltak.
Az államalapító Szent István kifejezetten a külföldi elmék befogadásának híve volt, de ettől utódjai sem idegenkedtek. A reneszánsz korban Mátyás, az egyik legnagyobb királyunk udvarában híres művészek és történészek működtek, akiknek jó része Itáliából érkezett.
Kempelen Farkas, azaz Wolfgang von Kempelen 1734-ben Pozsonyban született, édesapja Kempelen Engelbert, édesanyja Spindler Anna Terézia: a magyar nyelvet nem is beszélték, fiuk mégis nagy magyar tudós lett. Elsőként a világon szerkesztett beszélőgépeket, melyek a belenyomott levegőt az emberi hanghoz hasonló levegőrezgésekké alakították át. Az egyetlen megmaradt példányát ma a müncheni Német Múzeumban őrzik, tanulmánya az emberi beszédről pedig a modern fonetikai kutatások megalapozója. Az ő felfedezése volt a gőzkondenzátorral tervezett gőzgép is, Buda vízellátásának javítására vízemelőt tervezett két szivattyúval. Másik híres találmánya a sakkozógép, melyet 1769-ben készített. A Török néven híressé vált gépben ugyan egy ember is el volt rejtve, de ez a találmány újszerűségéből keveset von le, hiszen az ember nem volt a közönség számára látható.
Nikola Tesla, a szerbföldről hozzánk érkezett zseni is a magyar iskoláknak köszönheti szédületes életművét. Puskás Tivadar segítségével előbb Budapesten igazolhatta tehetségét, majd Amerikában a XX. század egyik legnagyobb tudósává válhatott. Minden vallomásában, írásában megemlékezett arról, hogy Magyarországon érte el azt, amit elért. Jellemzô, hogy egyik legnagyobb találmányénak vázlatát botjával a Városliget porába rajzolta.
A svájci származású Ganz Ábrahám vasöntőmester 1844-ben hozta létre vasöntödéjét Budán. Saját szabadalma alapján gyártott kéregöntésű vasúti kerekeket, gabonaipari őrlőhengereket, és virágoztatta fel a magyar „nehézipart”.
A közelmúltban is érkeztek sokan a határiankon túlról, akik dícsőséget szereztek Magyarországnak. A „dunaújvárosi” Bojana Radulovics korában a világ legjobb kézilabdázónőjének számított, Natasa Janicsot pedig magyar, háromszoros olimpiai bajnokként jegyzik. Mindketten Szerbiából érkeztek hozzánk.
1942. március 4-én született Belgrádban Sztevanovity Zorán, aki hivatalos életrajzaiban a mai napig cirill betűs nevén szerepel. Politikailag üldözött újságíró szüleivel hatéves korában költözött Magyarországra költözött. A Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán öt szemeszter elvégzése után döntött úgy – öccsével, Dusánnal együtt –, hogy inkább a zenélést választja.
