Jóna Zsoltot az autóbalesete elôtt hidegen hagyták a viccek. Amióta viszont felébredt a kómából, hatezer-hatvanat írt.
Hatezer-hatvan viccet írt, és ebből kétezer-nyolcszázat már feltett a netre. Jóna Zsolt, művésznevén Jozsó agya egy súlyos baleset után más vágányra terelte az életét.
– 1990. szeptember 23-án diszkóbalesetet szenvedtem. Az anyósülésen utazó barátom meghalt, én kómába kerültem, egy hónap múlva tértem magamhoz. Nem értettem, hol vagyok. Kitéptem a kanült a karomból, felkeltem az ágyból, majd összeestem. Megállt a szívem. Újraélesztettek, miközben felülről láttam az orvosok küzdelmét – emlékezett Jozsó, aki később visszatért kávéőrlői munkahelyére.
– Korábban soha nem írtam verseket, rosszul fogalmaztam, ekkor viszont rímek jutottak az eszembe. 1998 januárjában a balesetemből visszamaradt betegség miatt rokkantnyugdíjaztak. Depressziós lettem, halálfélelmem volt, és úgy éreztem, ebből a kiút a viccírás lehet.
A vicceit beküldte egy újságba, ahol először olvasói rovatba került, aztán saját oldalt kapott. Pénzt nem kért, az elismerés érdekelte. – Eddig hatezer-hatvan viccet írtam, most készül a harmadik gyűjteményem, a korábbiakhoz hasonlóan 400 szösszenettel. A köteteket ingyen elajándékozom a legjobb barátaimnak.
– Amúgy nem hallgatom mások vicceit, mert sokszor a sajátjaimat hallom vissza. Mindet felismerem. Lopják őket, de nem zavar, mert azt mondom, ez a legnagyobb elismerés! Egy viccírónak ennél nem kell több!
