Amiről Lászlóvölgyben eddig csak félve beszéltek, az most valósággá vált. Egy barna medve öli sorra a juhokat. A szakértő a Borsnak azt mondja: addig nincs baj, amíg az embervért meg nem kóstolja.
Éjszakára bezárkóznak a házukba Lászlóvölgy lakói, és nappal nem mernek kimenni gombászni, vagy csipkebogyót szedni az erdőbe, ahova még bicikliút is vezet. Medve támadástóltartanak, favágók csoportját már megriasztotta fakitermelés közben. A legnagyobb kár Jakab Koppányt érte, akinek a juhnyáját az elmúlt napokban többször is megtámadta a medve.
– Egy hete találtuk meg az első áldozati állatot, ami akkor még élt. Azt gondoltuk, hogy egy kóbor kutya lehetett a tettes. Az állat másnapra kimúlt és akkor kijött a vadőr. Lenyírtam az állatot, amin látszott a mancs nyoma, ahogy leütötte és a nyaki csigolya is össze volt roppantva – mesélte a Borsnak a gazda.
- Szerdán este volt a következő akció. Éjjel a kutya nagyon ugatott, a juhok pedig reggelre össze-vissza voltak és látszott rajtuk mennyire rettegnek. Megszámoltuk őket, tizenegy hiányzott. Ebből hét anyajuh, aminek az ára darabonként 70 ezer forint. Eddig öt tetemet találtunk meg. A medve a leölt állatokat messzire elvonszolja, és utána rájár, aminek a nyomait megtaláltuk. Volt olyan állat, amit már teljesen szétmarcangolt. Azt mondják az erdészek, hogy két boccsal jár és valószínű, hogy ezeket is tanítja a vadászatra. Sajnos egyelőre nem tudom kiadhatna kártérítést – panaszkodott Koppány, akit a felesége éjszakára már nem enged ki a házból, amikor gyanús zajokat hallanak.
A gazda állatállománya a juhok mellett libákból és marhákból. Az előbbieket úgy gondolják nem kell félteni, mert túl kis falat egy medvének, az utóbbiakat pedig a bivaly megvédi. A mostani kutyák mellé tervezik, hogy beszereznek egy nagytestű védőt is.
Koppány gazdaságában dolgozik az erdélyi Kovács János, aki odahaza már találkozott medvével. – Ezen a területen ő csúcsragadozó és nem fél semmitől. Az elejtett állatot a sajátjának tekinti és visszajár rá. A birka számára a csemege. Addig nincs baj, amíg az embervért nem kóstolja meg, mert akkor felkerülünk az étlapjára. – mondta János.
A gazda szomszédságában lakik Bátka Antal: – Korábban kijártunk az unokákkal gombászni vagy csipkét szedni. Most már nem merünk. Félünk. Éjszakára kiengedem az erdélyi kopót az udvarra. Benne bízunk és abban is, hogy amíg van juh, addig emberre nem támad.
Munkások dolgoztak a falu határában: – Állítólag jönni fog valaki a vadásztársaságtól, hogy elmondja, mit kell csinálnunk, ha medvével találkozunk. Féltjük a gyerekeinket. Ha valamelyiket megtámadná, nem néznénk, hogy védett állat. Az erdőbe most már csak a vadászok járnak ki, mert nekik van fegyverük.
