A nagy találmányok alakították, könnyítették, szebbé tették az életünket, de nem mindenkiét. Számos esetben maguk a feltalálók voltak azok, akik a nagy felfedezésük áldozataivá váltak. Többekkel saját találmányuk végzett. Hosszú a lista, olyannyira, hogy egy belgrádi újságíró izgalmas sorozatot kreált a történetekből. Ezek közül válogattunk.
Halálos hiúság
Rendkívül hiú ember volt Jean-François Pilatre, a léghajózás úttörője. 1783-ban ő volt az egyetlen önkéntes, aki D’Arlande márkival arra vállalkozott, hogy hajón a levegőbe emelkedjen, s a La Manche-csatorna fölött átszálljon Angliába. Igaz, kis híján a vízben végezték, de nagy hírű emberként térhettek vissza hazájukba.
Jean-François Pilatre-nak azonban a hírnév kevés volt. Szólóban is meg akarta ismételni a nagy utazást, ezért megtervezte De Rozier nevű, saját léghajóját, és nekivágott a csatornának. Nem ért célba, nem messze a francia partoktól lezuhant, és meghalt.
Maria radioaktivitása
Maria Skłodowska-Curie lengyel származású francia fizikus és kémikus, a radioaktivitás úttörő kutatója, a párizsi egyetem első női professzora és az első ember, aki kétszer kapott Nobel-díjat, a fizika, illetve a kémia területein végzett munkájáért. A rádium és a polónium feltalálójának köszönhetően fejlesztette ki Röntgen az x sugarak felhasználásának lehetőséget teremtő szerkezetet. A radioaktivitással folytatott rengeteg kísérlet azonban a zseni életébe került. 67 éves korában a sugárzás okozta leukémiában hunyt el.
Hajója lett a koporsója
Amikor Thomas Andrews megtervezte életművét, a Titanicot, modelljén legkevesebb negyvenhárom mentőcsónaknak adott helyet. Ennek ellenére a hajóóriás csak hússzal vágott neki első és végzetes útjának. Utasai között volt Andrews is. Az utolsó csónakig tüsténkedett a menekülők elhelyezésénél, majd bement hajójának dohányzószobájába, és pipára gyújtott. Az Újvilág meghódítása című festményt nézte, s ott is halt meg.
A repülő szabó
Franz Reichelt, a Franciaországban élő német szabómester nem divatos öltönyökről, menő estélyikről fantáziált, hanem az volt a nagy álma, hogy repülhessen. Olyan ruhán ötletelt, amellyel ez lehetővé válhat. Így született meg találmánya, a „vétement-parachute”, azaz a repülő kosztüm. Szerkezete egy zsinórokkal, gumival, rudakkal összeerősített nagykabátra emlékeztetett, amely reményei szerint a levegőben szétterül, és viselője leereszkedhet vele a földre.
Elméletben működött is, de a derék iparos a gyakorlatban is ki akarta próbálni. Reichelt egy bábu „ugrásához” kiadott rendőrségi engedéllyel 1912. február 4-én mászott fel az Eiffel-toronyba, majd közölte, hogy ő maga veti le magát. Az összecsődült újságírók és érdeklődők előtt rugaszkodott el hatvanméteres magasságból, ám az ernyő nem terült szét, a feltaláló úgy zuhant a mélybe, akár egy darab kő. A földnek csapódott, és azonnal meghalt.
A futás ölte meg
A kocogásnak a mai napig tízmilliók hódolnak. A jogging alapjait James F. Fixx fektette le, s az erről, 1977-ben írt könyve világsiker lett. A feltaláló egyébként a szívét féltette, és azután kezdett el kocogni, hogy 43 éves korában, szívrohamban meghalt az édesapja. A sorsát azonban nem kerülte el: 1984. július 20-án szívrohamban halt meg – kocogás közben! Alig ötvenkét éves volt.
Kínok kínjai
Az egyik legkegyetlenebb kínai kínzási módszert, az „öt kínpróbát” az időszámításunk előtti harmadik században ötlötte ki Li Si főminiszter, császárának, az agyaghadsereg megrendelőjének kívánságára. A borzalmas kínoknak kitett áldozatnak előbb a homlokát jelölték meg tüzes pecséttel, utána az orrát vágták le, majd bokából a lábát is. Ezt követően kiherélték, végül pedig – ha vallott, ha nem – kivégezték. A főminiszter szerencsecsillaga azonban a császár halálával leáldozott, és őt kivégezték – természetesen az öt kínpróba áldozata lett.
