Havi 40 ezerből élnek a legszegényebb faluban

Alsószentmárton kis délbaranyai település, egy kőhajításra a horvát határtól. Korábban horvátok lakták, ma már hírmondó sincs belőlük. A faluba érve rögtön két rendőrautó jön szembe. Valaki ugyanis bedobta kővel a helyi kocsma, a Bitlisz ablakát és cégérét.

Napszámosok

Itt mindent bekameráztak, hamar meg is lett a tettes. Két éve nyitottunk, azóta ez az első ilyen eset – meséli a kocsmárosné, Krisztina. A fiatal nő Siklósról jár át ide a férjével. A kocsma még megy, más „szórakozás” amúgy sincs a faluban. Krisztina nem szeretné, ha fényképeznénk, de segít megismerni a falusiakat.

– Ági mama, jöjjön ide, Budapestről jöttek a fiatalemberek, meséljen nekik a faluról!
Középkorú asszony közeledik a hívó szóra. Megtudjuk, hogy a faluban csak közmunka van, szüret idején sokan Villányba járnak át napszámba.

– De jó lenne ott élni! Villányban van öröm és boldogság – ezt már a szemben lévő vegyesboltban mondja Bicskei Miklós. A férfinak hat dédunokája van. Ma már rokkantnyugdíjas, de a rendszerváltás előtt dolgozott. Akinek itt van valamije, annak még abból az időből van.

Amíg volt tsz

Az öregek tartják el a fiatalokat, én 22 éves korom­-ban házat vettem, a fiam ugyanannyi, esélye sincs rá – mondja a mellette álló Balogh Miklós. Ő korábban képviselő is volt Alsószentmártonban, szerinte a rendszerváltás előtt príma termelőszövetkezet volt a környéken. – Azt írják meg, hogy itt még óvoda és iskola sincs, pedig sok a gyerek – fakadt ki. Neki tizenöt unokája van. Sok helyi lány már 14 évesen szül.

Olyankor boldogok...

Alsószentmártonban csak egy bolt van meg a mozgó ABC, vagyis egy furgon járja az utcákat. Kérésre megáll, lehet vásárolni. Ottjártunkkor nem állt meg. Ezenkívül buszmegálló sincs, a nagy ritkán erre járó buszok az út mellett állnak meg. Ha éppen megállnak.

Jovánovics Ágnes portáján vagyunk, fia épp kaszálja a füvet. – Nézzék meg, hogy megrongálta a házunkat a vihar – mutatja. Cigarettával kínáljuk, cserébe megengedi, hogy készítsünk pár képet.

Aztán szürke Mercedes kanyarodik be az egyik utcába. – Biztos németek, sokan jön­nek, tetszik nekik a helyi kultúra, például a kosárfonás – mondja ismét Kriszta, a kocsmáros. – Szombat este kellene egyszer eljönniük… A múltkor az egyik helybéli elkezdett egy kannán zenélni, egy perc alatt vagy hatvanan vették körül, mindenki táncolt, énekelt, mulatott. Olyankor boldogok…

Ahol sokkal jobban megy

Alsószentmártontól alig nyolcvan kilométerre található Őcsény. A statisztika szerint ez a leggazdagabb magyar település. Átlagosan 545 ezer forintot keresnek itt fejenként havonta. Ez közel tizennégyszerese az alsószentmártoninak. Kacsalábon forgó paloták, luxus­autók és fényűzés helyett azonban csupán egy teljesen átlagos falut találtunk.

– Él itt tíz-tizenkét nagyvállalkozó, akinek földje van. Ők tényleg gazdagok, de nem vágnak fel, ők is felülnek a traktorra – mesélik az egyik helyi kocsmában. Alsószentmártonról már hallottak, de nem nagyon kívánkoznak oda. Fordítva más a helyzet…