Egy fiatal anya élete rémálommá vált, amikor kiderült: olyan szikét használtak az agyműtétekor, amit korábban egy súlyos idegrendszeri betegségben szenvedő férfinél. Van rá esély, hogy a kés nem volt eléggé megtisztítva.
Lorraine Walsh-on hat évvel ezelőtt agydaganata miatt végeztek életmentő műtétet Nyugat-Londonban. A beavatkozás sikeres volt, de a fiatal anya személyisége hirtelen megváltozott. Depressziós, zavart, szorong, memóriazavarai vannak, és azt tervezi, hogy elhagyja a műtét előtt imádott férjét és két közös gyermeküket.
A napokban derült ki, hogy azt a szikét, amit a nő műtétekor is használtak az Országos Neurológiai Kórházban, korábban egy Creuztfeld-Jakob betegségben (CJD) szenvedő férfinél alkalmazták, és valószínűsíthető, hogy nem tiszították meg eléggé. A CJD egy ritka, de halálos kimenetelű kór. Súlyos idegrendszeri sorvadást jelent, az állatoknál lévő kergemarhakór emberekre vonatkozó megfelelője.
A CJD évente körülbelül 60 áldozatot szed. Az említett kórházban Lorraine az egyik a 34 betegből, aki fertőzött lehet. Az intézmény felhívta a 32 éves nő figyelmét, hogy a vére rendkívül veszélyes lehet, és még fogorvoshoz sem mehet anélkük, hogy ne szólna a feltételezett betegségéről.
Amikor a nő mindezt megtudta, napokig zokogott. - Ez olyan, mint egy halálos ítélet - mondta a Sunday People-nek. Egyúttal komoly dilemma elé is néz: éljen együtt a bizonytalansággal, vagy menjen vissza a kés alá, mert az agyszövet vizsgálatával megállapítható, hogy ténylegesen szenved-e a gyógyíthatatlan betegségben. A tünetek egyelőre azt mutatják, hogy igen.
- A műtét előtt nagyon boldog voltam. Imádtam anyuka lenni, részt vettem az iskolai szülői munkaközösségben. Minden olyan szép és normális volt. Volt egy társam, két csodálatos gyermekem és egy szép otthonom - sorolta Lorraine. - Hat évvel ezelőtt Spanyolországa utaztunk nyaralni, ott lettem rosszul, akkor derült fény az agydaganatomra, és egyik napról a másikra minden megváltozott.
Az orvosok azt mondták, szerencse, hogy életben maradt, és 10 nap múlva haza is mehetett a kórházból. Nagyon gyenge volt, nem tudott ülni, beszélni, alig látott, és rengeteget fogyott.
- Miután kijöttem a kórházból, valaki egészen más lettem. Nem akarok Paul, a férjem vagy a gyerekek, a 14 éves Laura és a 9 éves Harry mellett lenni. A családom folymatosan azt kérdezi: Ki vagy te most? - panaszolja Lorraine. - A tükörbe nézek, de többé nem tudom, ki vagyok. Ez a bizonytalanság felőröl, miközben az életem szétesik.
A kórház a következőket nyilatkozta az esetről: "A műtét közben használt eszközök fertőtlenítésére a szabványos irányelveket követjük. Ennek ellenére van egy kis kockázat, hogy egy fertőzés átterjedhet az első néhány betegre, akiken az eszközöket később használjuk."
