Hitler kottája rejti a német kincsek helyét

Az elmúlt hét egyik legérdekesebb híre volt, hogy több évtized után a német ellenőrök bebocsátást nyertek, és megszámolhatták „saját” aranytömbjeiket New Yorkban. És bár a megnyugodott németeknek már nem kell egy egész hadiflottát bérelniük, hogy hazavigyék a „családi ara­nyat”, még mostanában is időről időre új hírek ­röppennek fel a nácik által összerabolt értékek feltételezett hollé­téről.

Arany 800 méter mélyen

A második világháború végéig Németország aranytartalékának zömét a Reichsbank páncéltermeiben őrizték, mai árfolyamon nyolcmilliárd dollárnyi értéket. Berlin bombázása után Hitler utasítására a központi bank trezorjait a csupasz falakig kiürítették, és vonatokon, autókonvojokban igyekeztek elrejteni az aranyat.

A kincsvadászok szerint a készlet egy része a Berlintől északra fekvő Stolpsee tó mélyén fekszik, állítólag Göring parancsára süllyesztették oda, de egyelőre nincs nyoma. Az arany másik részét a feltételezések szerint a Lipcse melletti Leinawald erdő mélye rejti, ám a feltárást filmbe illő rejtély akadályozta meg: amikor 1961-ben a német kormány itt ásatásokba kezdett, mérges gázok kezdtek szivárogni, így a munkálatokat leállították.

A legnagyobb vagyont a fővárostól háromszáz kilométerre fekvő gigantikus kálisóbánya mélyén rejtették el. A száz tonna aranyat később az amerikaiak megtalálták. Az akkori Németország összes pénztartalékának 93 százalékáról beszélünk: nagyrészt aranytárgyakról és -tömbökről, festményekről és egyéb műremekekről, valamint készpénzről van szó, amely a koncentrációs táborokban a krematóriumba küldött áldozatok szájából kivert aranyfogak és koronák döbbenetes mennyiségével egészült ki.

Az 1990-es évek közepén a norvég kormány jelentős összegű kártérítést szavazott meg Izraelnek, mert bár nem találták meg, bizonyossá vált, hogy a háború végén a nácik zsidóktól származó aranyfogak tonnáit öntötték a fjordokba.

Üzleteltünk a németekkel

A becslések szerint Hitler uralomra kerülésétől a bukásáig mintegy százmil­liárd dollár jogtalan vagyon került a nácikhoz. A cseh központi bankban például a harmincas években 95 tonna aranyat őriztek, ám a németektől tartva a készlet nagyját külföldre menekítették. Csakhogy 1939-ben a német kormány fenyegetéssel elérte, hogy a csehek az aranyuk nagy részét a németek számlájára utalják át. Negyvenhárom évvel később Zürichből három Tu–154-es gép indult Prágába: a csehek csak ekkor kapták vissza a 18 tonna aranyat.

Svájc cinkossága korábban is kiderült, de szinte valamennyi, nem megszállt ország titokban összejátszott a németekkel, akik a lopott kincsekért fegyvert, pénzt és nyersanyagot kaptak. „Igen, a németekkel is üzleteltünk, és a szövetségesekkel is. Semlegesek voltunk” – nyilatkozta cinikusan anno a svájci jegybank elnökhelyettese. Valósággal ömlött az arany az alpesi országba: 2,7 milliárd frank, az akkori világtermelés harmada! Csak Magyarország ötezer kiló aranyat helyezett el itt a háború idején.

A diktátor gyémántjai

A náci rablások egyik sötét állomása a szentpétervári Katalin-palota kifosztása. 1941 októberében a német katonák darabokra hasították az arannyal és borostyánnal díszített terem milliárdokat érő borítását, a zsákmány később valószínűleg a Balti-tengerbe süllyedt, ám sokan abban reménykednek, hogy a több tízmilliárd forintot érő kincs a kelet-németországi Zwickau egyik elhagyatott bányájából kerül majd elő.

Végül egy igazán bizarr elképzelés: egy holland író állítja, szerinte Hitler személyes gyémántvagyonának lelőhelyére egy titkos zenei kód vezethet el. Eszerint a Führer titkára, Martin Bormann által papírra vetett kotta rejtjelezve megmondja, hová ásták el a drágaköveket. Leon Giesen holland zenész a feltevés nyomába indult, és úgy véli, a nyomok dél-németországi Mittenwaldba vezetnek.