Harminc éve vágyakozott arra, hogy egyszer az életben eljusson Pécsre. A 75 éves Juhász Béláné Erzsikének végre teljesült az álma, de mire hazaért, rém-álommá változott az egész: leégett a háza.
Harminc éve Pécsre vágyódott Juhász Béláné. Végre eljött az idő, hogy a helyi nyugdíjasokkal néhány napot eltölthetett kedvenc városában.
Mire hazaért, a zárlatos tévéje miatt teljesen kiégett a háza. – Kiabálására ébredtünk az utcában, ömlött a füst Erzsike néni házából. Hívtuk a tűzoltókat, mivel volt kulcsunk, bementünk a füstbe és lekapcsoltuk a gázt, villanyt, nehogy nagyobb baj legyen – mondta Oravecz István szomszéd.
Az egész utca összesereglett, konténert rendeltek, kihordták az elégett bútorokat, próbálták menteni a még menthetőt. Elkezdték a lakás takarítását is, mosták a falakat, hogy a nyugdíjas asszonynak elviselhetőbb legyen a látvány.
– Másnap értem haza, már ott vártak a vasútállomáson, akkor közölték, hogy baj történt. Hazaérve csak sírtam és sírtam. Mindenem odaveszett: a ruháim, a parketta, szekrények, bútorok, ablakok, egy élet munkája. Ami nem égett el, azt a füst és a korom tette használhatatlanná – sorolta könnyezve Erzsike néni.
A papagája is elpusztult, pedig nagyon hozzánőtt. Szerencsére Luca kutyája túlélte a tragédiát, az udvaron bújt el, de azóta is sokkos állapotban van. Szomszédai ezután sem hagyták magára az asszonyt, beosztják a feladatokat: van, aki főz rá, van, aki mos, míg a többiek a felújításban segítenek. Egy barátnője fogadta be. – Ha ötszáz évig élnék, akkor sem tudnám meghálálni, amit a szomszédaim tettek értem – hálálkodott.
Ráadásul a tűz után a kiégett lakásba valaki besurrant és elvitte a megtakarított pénzét: hetvenezer forintot. Erzsike néninek csaknem minden berendezése tönkrement. Akinek van feleslegessé vált kanapéja, konyhaszekrénye vagy egyéb bútora, azt szívesen elfogadná.
