A gyerek mentette meg az anorexiás nő életét

Tulajdonképpen a gyereke mentette meg az anorexiás Lisa életét. Pedig a kis Leni alig több mint egyhónapos. 24 éves édesanyja viszont miatta vette rá magát erőnek erejével, hogy egyen. Különben ma már egyikük sem élne.

A 172 centi magas német nő 2010-ben 44 kiló is volt, de röviddel a szülés előtt sem érte el az 50-et – írja a Bild című bulvárlap. A terhesség hetedik hónapjában is mindössze 750 kalóriányi ennivalót vett magához: reggel egy sovány joghurtot, délben 30 deka főtt krumplit, este némi gyümölcsöt. A magzat minden tápanyagot „elszívott”, amit csak tudott, és ezzel komoly életveszélybe sodorta édesanyját. És vele együtt magát is.

A baj csak az volt, hogy bármennyire is akart, Lisa képtelen volt többet enni. Egészen addig, míg a terhessége 29. hetében a kóros soványsága miatt idő előtti szülési fájdalmak jelentkeztek nála.

– Bűntudatom volt, tehát szabályosan rákényszerítettem magam, hogy egyek – mesélte a fiatal anyuka. Burgonyasalátát vett magához, és hat év anorexia után meg is maradt benne. Innentől fogva minden nap 1500 kalóriát diktált magába. – Az első két hétben csak reszkettem és sírtam. A fejemben egy fenyegető hang egyfolytában azt hajtogatta: „minden egyes harapással kövérebb leszel.”

De kitartott, és kihordta a gyereket az orvosilag előírt időpontig. Május 3-án született meg a kis Leni. Egészségesen, 2970 grammal és 49 centivel. Anyukája nem csak szeretettel, de hálával is néz rá: – Leni megmentette az életem. Nélküle nem kezdtem volna el enni.

Ma, öt héttel a szülés után a nő testsúlya még korántsincs rendben, de legalább eszik: a napi 1500 kalóriát tudja teljesíteni. Tudja, hogy szüksége van az energiára, mert el kell látnia a gyerekét, büszkén mondja is, hogy meg tudja úgy szoptatni a kislányt, hogy jóllakjon. – És ízlik is az étel, még ha ezt az érzést nehezen is viselem el. Néha egy kis tortát vagy pizzát is eszem, ami korábban, a szülés előtt elképzelhetetlen volt – mondta.

De a bűntudat továbbra is gyötri, minden egyes étkezés után. Ahogy fogalmazott: még mindig megnyugtatja, hogy a felkarját átéri a kezével. De hozzáteszi: a szempontjai már mások. Most már nem csak a saját, de a lánya életéért is felelős.