Szobrot érdemel az a kutya, amelyik tizenkét éven át várta elhunyt gazdáját. Az eb rendületlenül őrizte egykori portáját, amíg a múlt héten ki nem múlt. Összekovácsolta a környék-belieket: felváltva gondozták Benit.
Emlékszobrot emelnek Budapesten, a XVI. kerületben Beninek. A múlt héten elpusztult kutyus 12 éven át hűségesen várta haza halott gazdáját. Nem hagyta magát örökbe fogadni, így az egész környék a gazdája lett. – Egy cukrásszal kettesben éldegéltek. Aztán a cukrász meghalt, nem maradt utána senki, csak a kutya. A házába hajléktalanok költöztek, fel is gyújtották. Beninek mennie kellett, de nem messze, egykori portájukkal szemben, az útpadkán vert tanyát, ahonnan rálátott a cukrász házára – mondta a Borsnak Kiss Edit óvónő, egyike azoknak, akik a szabad lelkű kutyust gondozták.
Benit az egész környék megszerette. Nem bántott senkit, elkísérte a lakókat a boltig. Előfordult az is, hogy felszállt a buszra, és utazott egy-két megállót, de sosem ment messzire. – Próbálták örökbe fogadni, de nem hagyta. Nem mozdult el a helyéről, egész életében a gazdáját várta. Közben összekovácsolta a környéket, Cinkotától Csömörig az emberek a szívükbe zárták őt – tette hozzá Edit.
Főképpen hárman gondoskodtak Beniről. Zsókához húzódott be éjszakára, ha hideg volt, Klára etette a saját pénzén, Edit pedig az állatorvost intézte. Maguknak nem akartak nyilvánosságot, mondván: a kutyus a fontos, ők önzetlenül segítettek. – Az utolsó óráiban is ott voltunk vele. Mielőtt elment, a szemünkbe nézett, és láttuk rajta, hogy köszönetet mond. Soha nem fogjuk elfelejteni – búcsúzik Edit.
