Neves francia séfeknek elegük van abból, hogy az ételeiket fotózzák az emberek. Ahelyett, hogy átadnák magukat a gaszronómiai élvezeteknek, a netre töltögetéssel bíbelődnek. A kajapornó napjaink egyik legidegesítőbb társadalmi jelensége.
„Szelfizés” (önportrézás) és cuki házikedvencek levideózása: a Föld okostelefonos-mobilnetes népességében ez most a legnagyobb őrület. No, meg az ember elé tett étel fotózása és azonnali posztolása, legyen bár itthon vagy külföldön, szálloda éttermében, kávézóban, piaci lacikonyhásnál vagy strandbüfében.
Kajapornó (food porn) – ez a neve a meglehetősen idegesítő „társadalmi jelenségnek”, hiszen ki akar képeket nézegetni a neonfényes irodában senyvedve a kolléga fokhagymás-fehérboros feketekagylójáról, amit épp az Adria partján tol?
A neves francia séfeknek elegük is van ebből – adta hírül a német bulvárlap, a Bild. Szerintük ez öncélú és barbár dolog, merénylet az étel, a gasztronómia ellen, és felveti a szellemi tulajdon ellopásának kérdését is. Az ételkölteményeink nem a világhálóra valók! – tűzték tehát új mozgalmuk zászlajára a jelszót a Michelin-csillagos szakácsok. Az egyik francia online portál szerint több vezető étterem is szövetkezett, hogy fellépjen a „kajapornóképek” ellen.
És erre mindjárt van egy praktikus indokuk is: – Korábban a családjukat fotózták az emberek, most a tányérjukat. Addig szórakoznak ezzel, míg kihűl az étel, és teljesen élvezhetetlen lesz – érvelt Alexandre Gauthier, a La Manche-csatornához közeli felkapott étterem, a Grenouillère 34 éves séfje.
A három Michelin-csillaggal büszkélkedő Gilles Goujon egyenesen mobiltilalmat követel az éttermében: – Ha az ételeimről készült képeket feltöltik a közösségi portálokra, fotómegosztókra, azzal megfosztják a meglepetéstől a leendő vendégeimet. Ráadásul ellopják a szellemi tulajdonomat is. Miért ne koppinthatná le a kép alapján valaki a kreációmat?
A hannoveri egyetem professzornője, Eva Barlösius könyvet írt „az evés szociológiájáról”. Azt mondja: az ételfotókkal egyebek közt azt akarja üzenni a készítője és feltöltője, hogy „nézzétek, én ezt megengedhetem magamnak, és van rá időm, hogy kiélvezzem. Sikeres vagyok a társadalomban, az asztalomat barátok ülik körül.” De azt is közhírré teszi, hogy van műveltsége, értékeli a jó ételt. Az étkezés ugyanis kiváló terep, hogy az ember demonstrálja ízlését, életstílusát, értékrendjét.
