A digitális adás és a 3D-s mozik ellenére reneszánszát éli a diafilm. Évente legalább négy új diafilmet készítenek, a régiekre gyűjtők vadásznak. A legnagyobb magángyűjtemény Bíró Ferencé.
Bíró Ferenc is úgy ismerkedett meg a diafilmekkel, mint bármelyik gyerek az ötvenes években: a szüleitől öt filmet kapott karácsonyra, közülük a Hófehérke vitte el a pálmát. Mára ötezernél is több diafilmet és kétszáz vetítőt gyűjtött össze különböző korokból és országokból. – Az 1920-as évektől gyártják a diafilmeket, eleinte falvakban, olvasókörökben vetítették le őket. Akkoriban ez volt a szórakozás – mutatja a magángyűjtő.
Természetesen nemcsak korabeli filmkockákban gyönyörködhetünk, leemel a polcról egy sokat használt régi iskolai diavetítőt, ami máig képes levetíteni akár a legújabb tekercseket is. Ferenc páratlan gyűjteménye kétségtelenül a múlt egy darabja. Nagy szekrényekben és polcokon egy egész raktár tele van diafilmekkel, vetítőkkel és diás tárgyakkal. A mesék és ismeretterjesztő filmek mellett nagy események is megjelentek diafilmen, mint a legendás angol–magyaron aratott 6:3-as labdarúgó-győzelem vagy az 1955-ös műkorcsolya Európa-bajnokság.
Vannak diatekercsek, nitrátos és üvegnegatívok a századfordulóról. Akadnak külföldi darabok is. Utazásai során is a bolhapiacokat járja, így tett szert NDK-s, bolgár, orosz, francia, amerikai filmekre. – Néhány darab megszerzéséhez kedves emlékek kötnek. Egy 1951-es, a Magyar Optikai Művek által gyártott diavetítőt három liter bor áráért megkaptam Pest megyében. Volt olyan diafilm, amire hónapokig spóroltam, mert vetítővel együtt adták el. Így hát megvettem azt is – emlékszik Ferenc.
Munkája legnagyobb elismerésének azt tartja, hogy az Örökmozgó Filmmúzeum befogadta az egész gyűjteményét a raktárába. Ferenc folyamatosan digitalizálja őket, így elérhetők az interneten bárki számára.
Kiderül: még mindig gyártanak új diafilmet, évente átlagosan négyet, például Lackfi János, Csukás István vagy Bartos Erika meséiből. Évente kilencvenezer példányban kerülnek piacra.
