Könnyeket csalt olvasóink szemébe Tóth János, az a hajléktalan férfi, aki a Bors tesztjén odaadta a pokrócát egy hidegben didergő kislánynak. Ki ez a jószívű ember, és hogyan került az utcára?
Három válás és az ital – mondja őszintén a Kálvin téri padon üldögélő hajléktalan. Két nappal ezelőtt még a tízéves Lilla üldögélt ugyanitt kabát nélkül, hogy teszteljük: vajon elmennek-e az emberek egy fázó gyermek mellett, vagy segítenek rajta? Tóth János akkor a saját pokrócát terítette a lányra, könnyeket csalva ezzel sokak szemébe. Az utcán élő férfi egy csapásra ismert lett.
– Tizennégy éves korom óta kisebb-nagyobb megszakításokkal hajléktalan vagyok. Először a szüleim válása után kerültem az utcára – meséli történetét az ötven felé közeledő János, akinek három szakmája van, és korábban családi házban is lakott. Aztán 15 éve ismét elvesztette az otthonát, azóta Ivettel él együtt. Az asszonynak négy gyermeke van, Jánossal közös a nyolcéves Márton. Őt a nagymama neveli, a másik három nevelőszülőknél van.
– Aki szülő, az nem hagy magára egy ilyen védtelen kislányt, ezért is vittem a pokrócot – indokolja jószívű gesztusát a férfi. Állítja: próbálnak párjával munkát találni, de még utcaseprőnek vagy takarítónak sem alkalmazzák őket. Utoljára három éve volt otthonuk rövid ideig: egy Városmajor utcai üresen álló, lepusztult lakásba költöztek be.
Ivettnek három gyereke van nevelőszülőknél, közös gyermeküket pedig a nagymama neveli
Jánosnak akkor munkája is volt, szakácsként és építkezéseken dolgozott, még a lakást is rendbe tudták hozni. Az idillnek az önkormányzat vetett véget: miután önkényesen foglalták el a lakást, kitették a pár szűrét. Az ingatlan viszont azóta is üresen áll. Jánoséknak pedig marad a pad.
