Félelemben él. Egykori házát széthordták. A viszonylagos jólétből az élet peremére került Kóka Jenőné. Az ő férjét lőtték szíven öt éve a romagyilkosok Tiszalökön. A megígért állami kárpótlást még nem kapta meg.
– A házszámot, az utca nevét le ne írja! Meg a falu nevét se. És azt se, hogyan jutott el hozzánk.
Egy mellékutcában állunk. Jeges tűszilánkokat fúj a szél a kabátunk alá. A Tiszántúlon járunk. Melegítőben, farmerben áll mellettünk Kiss Zsolt. Mögötte kert fut a szántókig. Kiss kérte, felejtsük el, hol is találkoztunk. Egy tornácon keresztül lépünk be a házba, szinte rögvest a nagyszobába. A vizes tűzifa érdes szaga lengi körül a bútorokat. A kanapén Kiss anyósa, Kóka Jenőné Éva ül. – Tudja, félünk. Ha megtalálnak, megölnek bennünket is.
Az a szerda
Ezt mondja Kóka Jenőné. Férjét 2009 áprilisában tiszalöki házuk kertjében lőtték szíven a Kiss fivérek. Ők azok, akiket két társukkal együtt elítéltek a romák elleni gyilkosságok ügyében. A bíróság négyüket találta bűnösnek. Kóka szerint viszont többen voltak. És akik szabadon vannak, azoktól tartani kell.
A gyilkosságig soha nem érezte, hogy cigány lenne. Nem volt haragosuk. Dolgoztak, a férje gyógyszergyárban, ő a ládagyárban. Tiszalökön a javarészt romák lakta negyedben éltek, a helyiekhez képest viszonylagos jómódban. – Mennyi volt a legtöbb pénz, amit valaha a kezébe fogott? – 180 ezer forint. Kettőnk fizetése.
Telkükön felújított vályog parasztház és háromszobás téglaház állt, hátul veteményes, elöl virágoskert, barackfa és cseresznye, meg a hátsó szín, ahol a disznókat nevelték. A kertben Opel parkolt. – Szerda volt, amikor Jenőt lelőtték. Elvesztettem a férjemet, aztán lassan mindent. Sokan ígérték, segítenek, de csak kevesen akartak valójában. Akkor már jócskán elmúltam negyven. És életemben először éreztem azt, hogy én nem magyar vagyok, hanem másodrendű, cigány.
A házba többet nem ment vissza. A virrasztás után kilépett az ajtaján, és az elmúlt öt évben vissza se tért oda. De ha akarna, se térhetne már. Az épületeket széthordták, a tetőt, a gerendákat, az ablakokat eladták vagy ellopták. Love – ezt fújta valaki festékszóróval a lebontott falra.
Harminc év munka
Mit jelent a cigánysoron a viszonylagos jólét? Évát ötödikben vette ki anyja az iskolából. Dolgoznia kellett, a hajnalt a tehenek fejésével kezdte, az estét lócsutakolással zárta. Tisza-környéki lóvásárokra jártak. Így telt a kamaszkora. Az egyik vásáron ismerte meg majdani férjét. Jenővel nyaralni nem voltak, de még Tiszalökön túl se nagyon jártak. Ha nem dolgoztak, a háztájival foglalkoztak. Mi jött össze harminc év munkából?
Özvegy Kóka Jenôné. Úgy hiszi, a gyilkosok közül többen még szabadon vannak
A gyilkosság után házukért másfél milliót kapott az őket segítő szervezet. Ebből a pénzből költöztek el arra a helyre, ahol most beszélünk. Házuk pedig a piricsei támadás túlélőié lett. A héten jártunk ott: lakatlan volt. – A Tiszára csak lejártak a férjével, ha ki akartak kapcsolódni! Mikor fürdött legutóbb a folyóban? – Sosem úsztam még a Tiszában.
Csak jó legyen!
A gyilkosság után Éva egy évig ki sem mozdult a szobájából. Két hétre kórházba került Pesten. Öt éve nyugtatókon él. Évek óta a férjével álmodik, többnyire a gyilkosság estéjén látja maga előtt. Akkor ébred fel, amikor férje éppen búcsúzik tőle, és kilép az ajtajukon. Akkor, amikor éppen mondaná neki: ne menj el! Kint gyilkosok várnak!
Öt éve még férjével a rokonaikat is ők ruházták, unokáiknak kerékpárokat vettek. Ma a Vöröskereszt holmijait hordja. Pénzét férje sírjának gondozására költi. Leszázalékolták. Vejével, lányával, unokáival öten élnek nagyjából havi hatvanezerből. – Mondták nekem: miért fogadtam magyar ügyvédet, hogy bízhatok ezek után a magyarokban? De nekem ma is mindegy, cigány-e valaki vagy magyar. Csak jó ember legyen!
Még nem mérték fel a károkat
Balog Zoltán 2010-ben még a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkáraként 8,5 millió forintot adott az áldozatok családjainak, az összegbôl egyebek között négy lakóházat újítottak fel egy szervezet segítségével.
2013 decemberében, öt évvel az első, 2008-ban történt romagyilkosság után döntött a kormány az elhunyt áldozatok hozzátartozóinak megsegítéséről.
Egyelôre azonban nincs kézzelfogható előrelépés az áldozatok kárpótlásában. Még nem mérték fel a károkat, és a kárpótlás mértéke sem ismeretes. Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter szeptember elejére ígért egyeztetéseket az érintettekkel, hogy majd decemberben hozzájuthassanak a családok a kárenyhítéshez.
Az idő múlik, és minden nap nehéz.
