A pécsi mentősöknek az utóbbi hónapokban három szülésnél kellett telefonon segíteniük, mert nem értek volna ki időben a helyszínre.
A baranyai Regenyén a 13 éves Zsolt beszélt a mentőkkel, ő tolmácsolta apjának, hogy mit kell csinálnia. Mire a mentő kiért a Pécstől 30 kilométerre lévő faluba, a baba már megszületett.
– Nagyon megijedtem, amikor a nejem mondta, hogy elfolyt a magzatvíz. Nem bírom az ilyen helyzeteket, egyik szüléshez se mentem be a kórházban – mesélte immár mosolyogva lapunknak a boldog apuka, Nikolics Zsolt. A kismama január 25-re volt kiríva, ezért a család nagyon meglepődött, hogy három héttel korábban beindult a szülés.
– Éjfél előtt nem sokkal kimentem vécére, akkor folyt el a magzatvíz. Halálra rémültem, hogy ilyen korán jön a baba, ennyire váratlanul – idézte fel a nehéz pillanatokat Borbás Annamária. – A férjem rögtön hívta a mentőket, aztán a fiamnak adta át a telefont, hogy közvetítsen, mit csináljunk.
A fiú talpraesetten fogadta a nehéz helyzetet, higgadtan tolmácsolt apjának.
– Tudtam, hogy minden rendben lesz anyuval és a kistestvéremmel. Csak továbbítottam, mit mond a mentős, és apu csinálta – szerénykedik Zsolt.
A baba tíz perc alatt kibújt.
– Az orrát és a száját kellett megtisztítanom, és megnézni, hogy a nyelve nem csúszott-e hátra – veszi át a szót az apa. – Mondták, hogy a köldökzsinórt is vágjam el, de arra már nem volt lélekjelenlétem. Ráadásul azt olvastam valahol, hogy jobb, ha nem vágják el rögtön.
A mentők nem egészen fél óra alatt értek oda hozzájuk, a köldökzsinórt már ők vágták el. Az anyukát és a picit bevitték a pécsi szülészetre. Ott mérték meg végül Mirellát: 2930 grammos, teljesen egészséges, és mintha kárpótolni akarná a családját a nagy izgalmakért, rendkívül nyugodt baba.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.