„Kedves utasaink! Kérjük, csatolják be a biztonsági öveiket, gépünk felszállásra kész, és hatvan perc múlva az Atlanti-óceán túlsó partján landolunk.” Ma még elképzelhetetlen, hogy a légiutas-kísérő így köszöntse a London–New York járat utasait, ám a kísérletek már megkezdődtek. A hajózás hőskorában több hónapba telt, amíg átszelték az Atlanti-óceánt. Ám a repülőgépek megjelenésével csupán órákban mérhető az út, és a legújabb elképzelések szerint lesz idő, amikor már csak percekben számoljuk az átkelés időtartamát.
Hatszoros hangsebesség
A Los Angeles Times szerint az amerikai légierő három évvel ezelőtt bravúrt hajtott végre. Tizenötezer méteres magasságból, egy B52-es Stratofortress bombázóról torlósugaras gépet indítottak, amely három percig hatszoros hangsebességgel szállt.
Az elért eredmény olyan ugrást jelent a repülésben, mint amikor a második világháború után a légcsavaros meghajtást felváltotta a sugárhajtás – mondta Charlie Brink, a légierő egyik vezető kutatója.
Az amerikai kutatás egyelőre elsősorban harci gépek kifejlesztésével foglalkozik, abban mindenki egyetért, hogy az ottani fejlesztéseket a polgári repülésben részt vevő gépekbe is beépítik. Ám mivel a speciális, torlósugaras hajtóművek beindításához már eleve nagy sebesség szükséges, a polgári felhasználás esetén gondoskodni kell arról, hogy a hatalmas géptestet először hagyományos meghajtással több ezer méter magasba juttassák, hogy ekkor lehessen beindítani a „második sebességi fokozatot”.
Gyorsulás a tengerfenék alatt
Lehet, hogy egy különleges jármű a föld alatt éri majd el a 7000 kilométeres sebességet. A transzatlanti alagút terve már jó néhány éve megszületett, és hívei szerint a megvalósításához szükséges kutatások legalább annyi tudományos újdonságot hozhatnak majd, mint amennyit az űrkutatás hőskora adott az emberiségnek.
A tengerfenék alatti, 5000 kilométeres cső ugyanis légmentesen zárna, és vákuumban, mágneses hajtótechnológiával suhannának akár 7000 kilométeres sebességgel a vonatok. Jelenleg két fő akadálya van az építés megkezdésének. Az egyik a pénz. Egy ilyen alagút kialakítása és a szupersebességű mágnesvasút kifejlesztése több ezer milliárd dollárba kerülne. A megvalósítást egyelőre lehetetlenné teszik az anyagtudomány jelenlegi határai is.
Mindezek ellenére a tervek immár többkötetesre híztak. Egy 1960-as elképzelés szerint az alagút a tengerfenék alatt, míg egy későbbi variációban éppen azon nyugodva haladna, sőt, a költségeket jelentősen csökkenthetné, ha a cső a tengerszint alatt csupán ötven méterre „lebegne” úgy, hogy az ötvennégyezer előregyártott szakaszt százezer kábel rögzítené a tengerfenékhez.
Érdekes, hogy a tenger alatti szuperútvonal ötlete először Jules Verne fiának fejéből pattant ki, majd egy német szerző, bizonyos Bernhard Kellermann írt belőle regényt Der Tunnel címmel, 1913-ban. Éppen száz esztendeje. Hogy mikor valósul meg, azt ma még nem tudhatjuk, de meglepő volna, ha újabb száz évig kellene várni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.