Láb nélkül is szép a tánc

A közönség megfeledkezik arról, hogy kerekes székesek a táncosok, amikor Sárai Rita és partnere a színpadra gurul. Mozdulataik, hajladozásaik bármely egészséges táncosnak is becsületére válna.

Schumy Csaba fotós úgy készített róluk képsorozatot a Tolerancia Világnapján, hogy a néző számára csak a legutolsó fotóról derül ki: a táncosok kerekes székben ülnek.

A Bors márciusban mutatta be Sárai Ritát. A hódmezővásárhelyi asszony óvónőként dolgozott Bábolnán, mellette táncolt és aerobikoktató volt. Egy rossz mozdulat következtében 1997-ben két emelet magasságból lezuhant, és eltörte a gerincét. Deréktól lefelé megbénult.

– Két évig sajnáltam magam – vallotta be Rita. – A kerekes székemet nem voltam hajlandó hajtani, a lakást nem engedtem átrendezni, hitegettem magam, hogy úgyis meggyógyulok. Ki sem mozdultam. Aztán egy nap rájöttem: ez nem mehet így tovább.

Rita a rehabilitáció során megismerkedett hasonló sorsú mozgássérült emberekkel, és elhatározták: alapítanak egy kerekes székes tánccsoportot.

– Magyarországon nem voltak még hagyományai a kerekes székes táncnak. A koreográfiát én találtam ki, a múltbeli tánctudásomat felhasználva.
A tánc kihozott a depresszióból, új céljaim lettek – teszi hozzá a táncosnő.

Rita reggeltől estig pörög, próbákra, rendezvényekre, fellépésekre jár vagy a Gördülő Tánccsoport művészeti vezetőjeként pályázatokat ír.Tanítványainak is átadja hihetetlen életszeretetét.

– Ahhoz is bátorság kell, hogy valaki jelentkezzen a tánccsoportba. Főleg a hölgyeken látható óriási változás. Nőiesebbek lesznek, és nem csak tánc közben sugárzik róluk a boldogság – mondja. S ez igaz egészségesre, mozgáskorlátozottra egyaránt.