Végre mi is az élet császárai lettünk és egy Pozsonyi úti kávézó jóvoltából megkóstolhattuk a cronutot, amiért New Yorkban reggelente egymást tapossák az emberek. A szerkesztőségi kísérleti alanyok véleményei nagyon megoszlanak.
Mikor a cronut nyáron debütált az amerikai piacon, a híre azonnal szétspriccelt az egész világon. A crossiant és a fánk hibridje annyira nagyot robbant, hogy még macaront is lenyomta. Legendáját pedig csak erősítette, hogy nemcsak azok nem tudnak hozzájutni, akinek hazájában nem készül ez a péksütemény, hanem még a New York-iaknak is hajnalok hajnalán kell sorban állniuk érte, ha szeretnének elmajszolni egyet kávéjuk mellé. A cronut körül igazi hisztéria alakult ki, így mikor megtudtuk, hogy végre Magyarországra is megérkezik, nekünk is hevesebben kezdett verni a szívünk.
A 13. kerületben található Briósban lehet hozzájutni ehhez a nyugati mannához. A cronutot körülvevő izgalmat mi sem bizonyítja jobban mint, hogy pontos napja volt a debütálásának és érdemes volt előre rendelni belőle, hogy az ember biztosan szerezhessen. Kicsit arra vártunk, hogy majd hasonló sorok fognak kígyózni a pozsonyin, mint anno az első McDonalds megnyitójánál, de ebben sajnos csalódnunk kellett. Péntek reggel fél nyolckor, nyitásra érkeztünk és csak egy ember volt előttünk, ennek köszönhetően nem kellett órákat várnunk arra, hogy végre kezünkbe vehessük a cronutot, láthassuk élőben és megszaglászhassuk.
Azonban még így sem lehettünk mi a legmenőbbek. Rényi Ádám már egy nappal azelőtt, hogy a magyar sajtó rávethette volna magát a cronutra, posztolt az Instagramon arról, hogy ő már elfogyasztotta az első hazait.
Első ránézésre sajnos nem annyira gyönyörűséges, mint az ételfotókon, egy közértes fánkra emlékeztet. De illata, a tetején büszkén terpeszkedő cukor és a csokis változatból kikandikáló nagy mennyiségű krém, bizalomgerjesztő. A kés alatt, a croisstantból hozott jellegnek köszönhetően a tészta omlik, a fánk összetétel pedig abban segít, hogy a cronut elolvad a szájban. Aztán megköt az ember gyomrában. Mert be kell látni, elég masszív péksüteményről beszélünk. Sajnos a crossisant könnyedséget nem hozza magával, ezért betonsúllyal nehezedik a hasunkban.
Öt típust próbáltunk, a klasszikus cukrosat, két cukormázast és egy csokikrémmel töltöttet. Melléjük pedig kaptunk ajándékba citromkrémet, hogy a töltetlen fánkokat megbolondíthassunk. Az 590 forintért beszerezhető süti szélsőséges indulatokat hozott ki a reggelizni vágyó szerkesztőségi tagokból.
Hajni, aki alapvetően kedveli az édes ízeket, így vélekedett a cronutról: - Mivel én perverz módon szeretem az amerikai, brutálisan gejl édességeket, arra számítottam, hogy már a második harapás után inzulinsokkot kapok. Ez nem is okozott csalódást. Arra azért kíváncsi voltam, hogy a nem kevés, 590 forintos árért hány percig mozgok majd hiperaktív-agyatlanra kábultan. Sokáig. Csak a hiperaktivitásban kicsit gátol a gyomromban megrekedt hatalmas adag massza, ami egyelőre nem megoldható problémát jelent az emésztőrendszeremnek.
Az alapdarab rögtön beütött, pont olyan, mint amivel annak idején a Dunkin’ Donutsban mérgeztem magam, műíz, műédes, nagyon gejl, egyszóval ellenállhatatlan. Nem is haboztam belemártani a mellékelt, szaga alapján citromosnak saccolt szmötyibe. A citrusos puding viszont vélhetően több ízfokozót látott, mint valódi gyümölcsöt, így azzal rövid barátságot se kötöttem.
A csokis versenyző viszont abszolút unfair előnnyel indult a versenyben, ugyanis nemcsak máz volt rajta, de telenyomták csodálatos csokikrémmel is. Ami a citromossal ellentétben valóban finom, így nem tudtam hibát találni a műben, ha csak azt nem, hogy nagyjából annyira gusztusosan lehet fogyasztani, mint egy óriáshamburgert.
Az Amerika-rajongó Szabolcsnak sem volt sima menet a cronutozás: - Bár szinte elv nélkül rajongok mindenért, ami New York, a felhőkarcolók, a Times Square, mégis erős fenntartásaim voltak a cronuttal kapcsolatban. Elvégre is mi újat tudhat a 2013-as év édességszenzációja, azon kívül, hogy leveles tésztából készül, rohadt édes, krémmel van töltve és olyan mint egy fánk? Én már a korábbi évek intergalaktikus sztársüteményével, a macaronnal is úgy voltam, mint Schmuck Andor a melegítőalsóval. Jól néz ki, és értem, hogy sokan miért vannak annyira oda érte, de nem az én világom.
Nem volt tehát könnyű dolga a cronutnak sem. Az első találkozás egyáltalán nem sokkolt, bár hozzá kell tenni, hogy cukorszinten eléggé edzettnek tartom magam. A cronut azonban még így is egy taktikai fegyverként hatott rám. Evés közben érzem, hogy gyakorlatilag vegyileg kezelt, E-vitaminnal dúsított kristálycukrot viszek be a szervezetembe, de a hatás mégsem annyira elementáris, mint amit vártam. Ám néhány perc után olyan érzés fog el, mintha lifttel engedték volna be a gyomromba az ételt. Végül arra jutottam, hogy a cronut egy egészen finom fánk, azonban semmi olyan különlegeset nem tapasztaltam fogyasztása közben, amiért képes lennék mondjuk havi egy alkalomnál többször randevúzni vele.
Bálint volt talán a légbevállalósabb, ő ugyanis, hendikeppel, enyhe ételmérgezéssel érkezett a tesztre, ám még így is bátran megkóstolta az péksüteményt és megosztotta velünk a tapasztalatait: - A cronut nem ajánlható konvencionális desszertnek, sőt a dobozán valószínűleg nem ártana fekete keretben ijesztő feliratokkal felhívni a gyanútlan vásárló figyelmét arra: kemény meccs vár rá. Egy jó ebéd után például biztosan lehetetlen elfogyasztani egy egész "croifánkot". Olyan, mintha a leveles tésztát tocsogó olajban sütnék ki. Krémes, puha, lágy, de iszonyatosan nehéz. És akkor még meg is cukrozzák.
Balint egyébként a küllemről sem feledkezett el, így ítélte meg a láytványt: - Kívülről szép. Ha kicsit hunyorgok, XXL tepertős pogácsára hasonlít, cukormázzal a tetején. Közelebbről már csak XXL fánknak tűnik.
Talán túlzottan remegve vártuk a cronutot, azért nem ütött akkorát számunkra. Mindenesetre abban megegyeztünk, ha bármikor elénk teszik, akkor nagy duzzogás nélkül fogjuk megenni. Sőt, nem elképzelhetetlen, hogy ha felemelkedik a gyomrunkra nehezedő nyomás, újra megkívánjuk. Havi egy cronut simán vállalható, de azt kihagynánk, hogy minden reggel ezt együk.
