Rejtve hevert az egri várvédők csontja évszázadokig a Zárkándy-bástyánál, mert az építményt elvágta az erődtől egy későbbi vasútvonal. A három csontváz mellett további régészeti kincsek lapulhatnak a területen.
Még rejtély, valójában milyen nemű és korú tetemeket földeltek el abba a hirtelenjében ásott sírba, amelyre nemrégiben bukkantak rá egri régészek. – Amikor 1906–1907-ben megépült az Eger–Putnok vasútvonal, elvágta a Zárkándy Pál egykori várkapitány nevét viselő bástyát a vár többi részétől, ezért senki sem tárta fel a területet. A két világháború között kutattak már itt régészek, de semmilyen eredménye nem volt. Csaknem teljesen feledésbe merült – magyarázza Nagy László, a területet feltáró régészcsoport egyik tagja.
A városvezetés most az MNV Zrt.-vel karöltve felvállalta a bástya felújítását, a munkákat megelőző próbafeltárás pedig különleges leletet hozott. – A három ide temetett test körül több XVI–XVII. századi muskéta- és puskagolyót találtunk, ami alapján feltételezhető, hogy harcos időkben kerültek a sírba a tetemek – részletezte a Bors kérdésére a Dobó István Vármúzeum szakembere.
– Mivel a leletek nem az akkor szokásos, nyugat-keleti tájolás szerint, hanem északkelet-délnyugat irányba mutató sírból kerültek elő, valószínűleg nem is hagyományos temetési szertartás szerint kerültek végső nyughelyükre, hanem hirtelen temették el őket.
Mivel a próbagödör ásásakor szinte kikandikáltak a csontok a földből, további sírok is lehetnek a területen. – Az biztos, hogy jó néhány leletre bukkanhatunk itt. Szerintem további sírokra is. A bástya felújítása jövő tavasszal kezdődik, de mert fagyban nem lehet ásatásokat folytatni, csak a tél beálltáig van lehetőség a leletek feltárására. Igaz, a munkálatok régészeti megfigyelés mellett zajlanak, vagyis ami a munkák ideje alatt előkerül, azt is feltárjuk – magyarázta a szakember.
A bástya története
A – Gárdonyi Géza Egri csillagokjában még diákoskodó – Bornemissza Gergely örökölte meg a lemondott legendás várvédő, Dobó István várkapitányi tisztét. Az ő kapitánytársa volt az épület névadója, Zárkándy Pál, aki 1556-ban építtette meg a mai bástya ősét, amit az 1570-es években Ottavio Baldigara olasz hadmérnök által vezetett munkálatok során bővítettek ki.
Mivel a bástya a legendás, 1552-es ostrom után négy évvel épült, a most előkerült tetemek vélhetően a későbbi, az 1596-os csatározások idején haltak meg, amikor a török el is foglalta a várat, és amit a magyarok kemény harcok árán csak 1687-ben tudtak visszafoglalni.
