Világszerte csodálják a magyar bábos művészetét, aki legutóbb igen érdekes közönség előtt lépett fel: mexikói prostituáltak és bűnözők előtt.
Tizenhat év alatt már legalább kétszázhetven nemzetközi fesztiválra hívták meg Lénárt Andrást, aki Belgiumban a legjelentősebb, bábosoknak adható elismerést is megkapta, a Luk Vincent díjat. A legtöbb magyar bábelőadást a világon tőle láthatták.
– Óvodás koromban kezdtem bábozni. Az első szerepem egy répa volt. Később készítettem bábokat és díszleteket is, majd 1985-ben elvégeztem a bábszínészképzőt, és azóta előadóként dolgozom – mesélte Lénárt András. Ősi japán bábjátékok inspirálták egy különleges előadói stílus felé, ahol a szereplőket hátulról, bambuszfüggöny mögé rejtőzve drótokkal mozgatták.
– Én nem bújok el. Egy 20x15 centis mikropódium mögött állok és játszom az általam kitalált és elkészített figurákkal.
Műsorai húszpercesek, ennyi ideig képes a szem egy ekkora helyre koncentrálni. Nincs beszéd, csak zene, így a világon mindenhol élvezhetik az előadást.
– Egyszer Dél-Koreában egy fesztiválon ezer ember ült-állt a nézőtéren. A „társulat”, a bohóc, a táncosnő, a sellő és a többiek, valamint a színpad és a világítás is egy kis fa kézipoggyászban utazik velem. A repülőterek szigorú ellenőrzésein mindig fennakadok, de amikor kiderül, hogy bábos vagyok, megenyhülnek. Az utolsó külföldi fellépésemről pár nappal ezelőtt tértem haza. Mexikóban játszottam, Guadalajara legsötétebb városrészében. A szervezők azt akarták, hogy a prostik és a legelvetemültebb bűnözők is részesüljenek kultúrában, hátha attól jobbá válnak.
