Elsősorban a fertőzések megelőzésében és gyógyításában több évszázaddal ezelőtt is hatékonyan alkalmazták az orvosok az ezüstöt, amelynek jótékony hatását már az ókoriak is ismerték.
A Római Birodalomban és Egyiptomban sok helyütt ezüst csöveken juttatták el a házakba az ivóvizet, így biztosítva annak tisztaságát és frisses-égét. Évszázadokkal később pedig a vízszállító fahordókba, konténerekbe ezüst- vagy fémpénzt tettek.
Az ezüst-nitrátot például fekélyek gyógyítására, az ezüstkolloidot pedig a XIX. és XX. század fordulóján legalább ötven orvosi vegyületben használták belsőleg is. Az antibiotikumok megjelenése véget vetett az ezüst ily módon történő felhasználásának, ám az utóbbi időben egyre több olyan kórokozó ütötte fel a fejét, amely minden létező gyógyszerrel szemben kifejlesztette ellenállását.
Nos, ezen esetek egy részében – például az alsó- és felső légúti gyulladások ellen – az ezüstkolloid oldat ismételt bevetése eredményes lehet. A legújabb kutatások szerint ugyanis az antibiotikum és az ezüstoldat együttes ereje akár megtízszerezheti az alapgyógyszer hatását – márpedig mindez új irányt szabhat a fertőzések elleni harcnak.
