A szép napok így indulnak: egy cukrász tortával a kezében várja az embert a munkahelyén. Nem is akármilyennel: pálinkással. Amit azonnal fel is kell vágni, mert így legálisan fogyasztottunk alkoholt munkavégzés közben.
Miután írtunk a pálinkafagylaltról, megszületett a torta változat is, amelyet a San Marino cukrásza elhozott nekünk, hogy kóstoljuk meg bátran. A felvágásnál már lehetett tudni, parfétortával van dolgunk, amelyben csak diszkréten van jelen a tészta, a tejszín, a fagylalt és az alkohol teszi ki a legnagyobb részt.
"Absztinens lévén óvatosan kóstoltam meg a fagyitortát, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Totálisan pálinkaízű volt, ami a pálinkaszeretőknek öröm, engem inkább zavart. De ez a tény is csak azt támasztja alá, hogy tökéletesen sikerült a fagyiba belecsempészni a pálesz aromáját, vagyis a cukrász jól dolgozott. E sorokat írva úgy érzem, nem a pálinka íze, de tartalma is hatott, kezdek bódult állapotba kerülni... Üt a torta, üt..." - írta Rita, aki nem egyedül érezte magát vidámnak egy szelet elfogyasztása után.
"Éhgyomorra, pálinkás parfétortával indítani a napot, az igazi YOLO. A híres-hírhedt nedű egyáltalán nem bújik el félénken a fagylaltban, hanem a jeges alkohol íz átjárja az ember egész testét" - így foglalta össze első találkozását a tortával Zsófi, akinek a torkán kellemesen, selymesen csúsztak le a pálinkás falatok, melyek állítólag etették magukat. Kollégánk úgy érzete, két-három szelet elég ahhoz, hogy négykézlábcsúszós, őszinte részeggé váljon tőle.
"Az általános iskolai ballagásom jutott eszembe a torta evése közben. Akkor ugyanis még stikában kellett inni a nagybátyám által hozott házipálinkát, és hogy biztosan ne érezze meg egyik családtag sem, egyebek mellett tortával fojtottam le az alkohol ízét/szagát. Egyébként meglepően finom a cucc, sokkal rosszabbra számítottam a külső alapján, ami számomra kissé bizarr munka volt. Azt nem tudom mennyiben lehetett a torta hatása, hogy visszafelé a hetedikre egy kurva nagyot estem a csigalépcsőn, de tegyük fel, hogy alapból tudok gyalogosan közlekedni" - írta Szabolcs, akiről pár vállalhatatlan kép is készült, miközben falt. Nyilván csak azokat raktuk be róla a galériába, amelyeken anyukája is biztosan büszke lenne rá.
Pálinkával nem viccelünk
Érthető, hogy vannak olyan emberek is a Földön, akik úgy gondolják, ezzel a szeszfélével nem lehet viccelni, ezért úgy próbálták megragadni a torta nyújtotta élményeket, hogy mellőztek minden feleslegesnek tűnő szót, és közben a sajtószóvivőkre jellemző őrületbe kergették magukat.
"A tejszínhabot a szélén bőven tudtam volna nélkülözni, kicsit rontott az amúgy tökéletesen rendben lévő pálinkás és pálinkátlan fagyis részen, aminek kifejezett előnyére írható a tejmentesség."
A nők szerint pikáns
Szilvi a leghatékonyabb kóstolónk volt, még arra is rájött, néhol intezívebb a pálinka íze. “Szokatlan ízkombináció, elsőre meghökkentő. A pálinkás íz enyhíti a cukor édességét, így a fagylalttorta nem túl édes, inkább pikáns. Ízlelgetése közben érik a kóstolót meglepetések, mert a pálinkaíz eloszlása nem egyenletes, van olyan falat, ahol erősebben érvényesül, máskor kevésbé. A fagylalt selymes, gyümölcsös, a piskóta kissé száraz. Összességében azonban az újdonság erejével hat, és finom."
Pro és koktra
"Hiánypótló újítás. Ez idáig, ha – mondjuk egy jó pacalpörkölt betermelése után – hátradőltem jóllakottan, mindig el kellett gondolkodnom, vajon a fűszeres, nehéz étek által kifejtett gyomortáji nyomást mi enyhíthetné: egy kupica jó pálinka, vagy valami édesség. Ebben mindkettő megvan egyszerre. Pedig magamtól nem jutna eszembe tejszínhabbal és krémes málnafagyival keverni a „házi vegyest”. Már csak addiktológiai szempontból kellene megvizsgálni a pálinkafagyi-tortát, mert erős a gyanúm, hogy gyorsan függőséget okoz - írta Robi, akit szerencsére annyira ismerünk, hogy tudjuk, ha elolvassa, Ádám mit gondolt az ő kedvenc tortájáról, még éjszakai ügyeltben sem fogja elvágni a torkát.
"Aki nem kedveli az évek óta – kissé erőltetett – reneszánszát élő honi pálinkákat, annak vélhetőleg a vegyessel ízesített fagylaltorta sem kerül fel a desszertlapjára. A tömény szesz első ízlelésre „csak” kilóg a parféból, ám kisvártatva már bántó indiszkrécióval nyom el minden más zamatot, mielőtt egyáltalán azonosítani tudnánk azokat. Épp ezért csak azoknak ajánlom, akik a feles poharat is „csak az íze miatt” emelgetik."
Ádám mellett az alkoholt messze elkerülő főszerkesztőt valamennyire sikerült megvenni a tortával, hiszen a végén arra jutott, neki bejött, csak tölcsérben nem nyalná a fagyos pálinkát.
Nyilván van az a csoport is, akiknek még a vodka-narancs is egy értelmezhetetlen műfaj, de aki ennél egy fokkal nyitottabb, mint a mi Péterünk, az bevállalja, hogy megkóstolja, ha mással nem is, legalább egy tapasztalattal több lesz. "Nem volt ez rossz, de ha édességet akarok enni, édességet eszem, ha pálinkázni akarok, pálinkát iszom." Köszönjük Péter.
A tortát kizárólag rendelésre készítik a San Marino cukrászdában - XVI.ker. Centenáriumi sétány 16. -, egy 10 szeletes ára a pálinka fajtától függően 8-10 ezer forintba kerül. Ha ennyit áldozunk rá, akkor garantáltan kellemes hangulatba kerülnek azok is, akik nem hajlandóak rövidezni rendes magyar ember módjára.
