Az köztudott, hogy a szerelem és a szenvedés gyakorta ihlető múzsája a költőknek. Ki gondolná, hogy a börtön, a rabság is sok írót megihletett, sőt némely regény vagy éppen költemény kifejezetten a vesztőhely árnyékában íródott.
Az idén éppen 550 éve tűnt el kortársai szeme elől minden idők egyik legkülönösebb költője, Francois Villon. Fékezhetetlen provokátor, verekedős bajkeverő, aki egy ízben – valószínűleg szerelemféltésből – még egy paptársán is halálos sebet ejtett, így gyilkossá vált.
Ám csak sok évvel később, 1462-ben került rács mögé, itt kínvallatása után bírái halálos ítéletet mondtak ki rá. A francia költészet fenegyereke ekkor sem hazudtolta meg önmagát, és ezzel az örök becsű négysorossal búcsúzott elítélt társaitól, no meg az élettől:
Francia voltam – megbántam nagyon –
Párizs szült, ott, hol Pontoise vagyon.
Egy jó öles kötéllel nyakamon,
Immáron seggem súlyát latolom.
Más kérdés, hogy sikeresen fordult kegyelemért a hatóságokhoz, így száműzetéssel megúszta. 1463-ban útjára engedték, és ezt követően már soha nem született hitelt érdemlő feljegyzés hollétéről.
Azt hitte, meghal
Kazinczy Ferencről mindannyian tudjuk, hogy a reformkor nagy nyelvújítója volt, ám azt a tényt már kevesen ismerik, miszerint a költőt a Martinovics-lázadásban való részvételéért halálra ítélték. 1794. decemberi elfogása után Budán kerül cellába, ahogy írja, „a lánc megcsördült lépésem alatt, s elborzadtam”.
Társai közül négyet kivégeznek, majd őt is a vesztőhelyre kísérik („azt hittem, hogy én halok meg” – emlékezik később), ám kegyelemben részesül; végül összesen hat évet raboskodik. Élményeit foglalta össze a Fogságom története című művében.
Bitófa alatt a zseni
Kísértetiesen hasonló sorsot járt be a világirodalom egyik legnagyobb alakja, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij. Gyermekként epilepsziás rohamok törnek rá, ráadásul nap mint nap látja, hogy kegyetlen apja miként gyötri jobbágyait, akik egy ízben halálra verték földesurukat. Az ifjú Dosztojevszkij elhatározza, minden erejével küzd majd azért, hogy ezt az elnyomó világrendet megváltoztassa.
Felvilágosodott társaságokba jár, így keveredik bele egy politikai büntetőperbe, és mivel a cári igazságszolgáltatás meg akarja félemlíteni az ifjúságot, halálra ítélik. Kivezetik a bitófa alá, majd felolvassák – hogy kegyelmet kapott. Ám a szabadság helyett szörnyűséges szibériai száműzetés, kényszermunka majd katonai szolgálat következik, és már 38 éves, amikor elkezdheti „normális” életét.
De erre már nem képes. Kínzó emlékei és álmai, szerelmi viharai közepette születnek meg a lelki fájdalom gyötrelmeit bemutató remekművei, amelyekben természetesen az átélt börtönélmények is vissza-visszaköszönnek.
Börtönnapok hordaléka
Déry Tibort többek között a Tóthék, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabok tették halhatatlanná. A Börtönnapok hordaléka című munkája 1958-ban született, és ebben az ’56-os forradalom utáni fogságának élményeit dolgozza fel. Döbbenetes, hogy a zseniális írót 63 éves korában (1957-ben) tartóztatták le, és egy koncepciós per keretében kilenc évre ítélték, igaz, 1961-ben büntetését felfüggesztették, majd pedig teljes amnesztiát kapott.
Kész regény az élete
Sir Walter Raleigh neve a magyar olvasóknak aligha mond bármit is. Pedig ennek az 1552-ben született angol férfinak az élete kész regény. Volt udvaronc, felfedező, kegyenc és kegyvesztett, no meg író és költő. Akkoriban nem volt könnyű egy életművésznek. Raleigh-t először lovaggá ütötte a földrajzi felfedezéseiért őt csodáló I. Erzsébet, ám a szívtipró utazó titokban feleségül vette az uralkodó egyik társalkodónőjét, amiért mindkettejüket tömlöcbe vetették.
Szabadulása után a derék férfiú útnak indult Dél-Amerikába, hogy meglelje az Aranyvárost. Eldorádó legendáját többek között neki köszönhetjük. Visszatérte után azonban az Erzsébetet követő I. Jakab börtönbe vetette árulás vádjával: ekkor felesége önként hat éven át osztotta meg vele a fogságot. Valószínűleg ez a nemes gesztus is segítette a lovagot abban, hogy rabsága alatt megírhassa a maga Világtörténetét. A történetnek azonban nincs happy endje, tekintve, hogy újabb szabadulását vadregényes utazások, majd pedig egy ellene irányuló koncepciós per követte, amelynek folyományaként a Westminster téren lenyakazták.
Írózsenik a román rabok
A román honatyák 2006-ban adták áldásukat arra a törvényi rendelkezésre, amely szerint csökkenthető egy rab büntetése, amennyiben az illető a fogva tartása alatt tudományos munkát (kutatást) végez, és az eredményt könyvben összegzi. Nos, azóta a félanalfabéták is írózsenivé változtak.
Egy zsarolásért elítélt üzletember a kommunizmus utáni közösségekről írt összehasonlító elemzést: a 200 példányból 30 a kiadónál maradt, 10 könyvtárakba került, a többi pedig a szerző osztogathatja egykori rabtársainak; hiszen ő maga 33 nappal korában szabadult. Ugyancsak előbb jöhetett ki a börtönből a választási kampány törvénytelen finanszírozása miatt elítélt egykori kormányfő (amúgy jogászprofesszor), Adrian Nastase, aki három könyvet is írt a jilavai börtönben.
