Aggasztó mértékben megnövekedett az észak-amerikai partokra vetődő fiatal, főként hím grönlandi fókák száma.
A Kanada keleti partjainak úszó jégtábláin párosodó és kicsinyeiket nevelő állatok tavasszal – ahogy a víz melegedni kezd – észak felé indulnak. A partra vetődő fókák azonban messze kerülnek attól a területtől, ahol az év ezen időszakában lenniük kellene. Ahogy az Atlanti-óceán északi részén csökken a tengeri jég kiterjedése, egyre növekszik az elsodródó, kimerült fókák száma.
A PLOS ONE című folyóiratban közölt tanulmány szerint a tengeri jég mértékének csökkenése legalább részben felelős a jelenségért: feltételezik, hogy azokban az években, amikor kevés a tengeri jég, a táblák olyan zsúfolttá válnak, hogy néhány állat még azelőtt a vízbe kényszerül, hogy megtanulna tájékozódni.
