Csak néhány szót tud magyarul, mégis elérzékenyülve borult magyar rokonai nyakába Szabó Ernő. Nagyapja az orosz fronton esett hadifogságba az első világháborúban, s őt máig foglalkoztatta, honnan származik. Végül a Bors segített.
Családi képek nézegetésével, ősei sírjának felkeresésével, az egykori történetek mesélésével, nagyapja ifjúkori alakjának megidézésével töltött két hetet Magyarországon Szabó Ernő. Ezzel gyerekkori álma teljesült: visszatérhetett a gyökereihez.
A Moszkvában élő operatőr tőlünk tizenegyezer kilométerre, a szibériai Magadánban született, s ott találkozott a Bors munkatársával több, mint nyolc évvel ezelőtt. Ott mesélte el családja történetét. Nagyapja, Szabó Ernő földműves az első világháborúban orosz hadifogságba került. Szibériában megnősült, két leánya született. Évekig levelezett magyar rokonaival, de egyszer váratlanul megszakadtak a híradások.
– Nagyapámat a sztálini terror idején „szovjetellenes tevékenység gyanújával” perbe fogták. Családjának meg kellett őt tagadnia. Kemény nyolc évet húzott le több gulag-táborban, majd Magadánban szabadult, de haza nem mehetett. Itt nősült meg másodszor, itt született a fia, vagyis az apám, akit magyarnak nevelt – mesélte el Ernő, az unoka.
Ő már kamaszként a gyökerei után kutatott, de nem járt sikerrel. Igen megörült az arra vetődött magyar riporternek, aki filmet forgatott róla, és cikket is írt a Borsba, ez alapján jelentkeztek rokonai. Kömlő polgármestere és Terike, az ükunokatestvérek. Kiderült, hogy Ernő nagyapja egyike annak a száznyolc fiatalnak, akiket Kömlőről soroztak be az első világháborúban.
Az utazás megszervezése, az anyagiak előteremtése négy évet vett igénybe. Annál nagyobb volt az öröm, amikor Szabó Ernő és felesége, Katalin találkozott a sosem látott magyar rokonokkal, akik nagy szeretettel látták őket vendégül. A kömlői polgármester hagyományos magyar fogásokat tálalt, Ernőék megkóstolták a húslevest és a halászlevet is.
– Ernő szép szál fiatalember, hasonlít a Szabó család férfi tagjaira – mondta elérzékenyülve Terike. A család azonnal megszerette és befogadta őket. – Ernőmnek a gulyás receptjét kellett lefordítani, míg felesége, Kata megtanulta a sajtos pogácsa készítését, annyira ízlett neki.
Csak a búcsú volt nehéz, hiszen nem tudhatják, mikor találkozhatnak ismét. – Csodálatos két hetet töltöttünk Budapesten és Hevesen, illetve Kömlőn a rokonoknál. Az egyik kömlői lokálpatriótának borospincéje van Egerben, ott igen jót mulattunk – összegzi élményeit Ernő. – A kömlői temetőben felkerestük az összes Szabó sírját, végre leróhattuk kegyeletünket a dédapám keresztjénél. Életem meghatározó élménye volt ez a látogatás.
Ernő szeptembertől magyarul tanul a moszkvai kulturális központban. Máris tud egy kis ízelítőt, kedvenc szava a „borzasztó”, asszonykája pedig a „csirkeláb” kifejezést tanulta meg először. Vásárfiát is vittek haza: Ernő aranyozott-ezüstözött tarsolyt, Kata pedig bőr vadásztáskát. Szándékuk, hogy hamarosan visszatérnek.
