500 éve nem tudják megfejteni a titkos kéziratot

PUBLIKÁLÁS: 2013. június 30. 13:00

Ötszáz éve vár megfejtésre egy különös középkori kódex, amelynek sem célját, sem nyelvezetét, sem szerzőjét nem sikerült megállapítani. Egykor uralkodók is forgatták, most pedig ismét arról vitatkoznak a szakértők, megfejthető-e egyáltalán a rejtély.

hanna

Egy regényes életű, fiatal korában forradalmár, később szibériai fogoly, majd pedig londoni és New York-i könyvkereskedő, bizonyos Wilfrid Michael Voynich 1912-ben az olaszországi Villa Mondragonéban tett szert egy középkori kódexre, amelyet később éppen róla Voynich-kéziratoknak neveztek el. Ez az egyik legtitokzatosabb könyv, amely valaha is létrejött.

A művet ugyanis ismeretlen nyelven, ismeretlen céllal írták, és a tartalomról is csupán a kódexoldalakon található, rendkívül különös, általában általunk nem ismert növényeket ábrázoló rajzok adnak némi útmutatást. Sokan úgy tartották, hamisítvány, ám egy 2009-es radiokarbon-vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy a könyv a XV. század elején született.

A szöveg 170 ezer, egymástól keskeny közökkel elválasztott írásjelből áll, amelyek mintegy 35 000 szót formáznak (ezek kissé szélesebb szóközökkel követik egymást). Egy brit elméleti fizikus, dr. Marcelo Montemurro most a legmodernebb számítógépes vizsgálatoknak vetette alá a szöveget, amely mintegy 25–30, jól elkülöníthető írásjelből álló ábécét használ, és a statisztikai elemzések kimutatták: a szerkezet hasonlít ugyan a természetes nyelvek ritmusára, ám egybetűs, illetve tízbetűsnél hosszabb szavakat egyáltalán nem használ.

„Ez az egész egy fantasztikus és bravúros átverés” – hangoztatta Gordon Rugg, a Keele Egyetem matematikaprofesszora. „Nehéz elhinnem, hogy ez a szöveg halandzsa, annyi törvényszerűséget mutat” – felelte a BBC-nek nyilatkozva Montemurro.

A kézirat sorsa sok évszázadra visszamenőleg dokumentált, s annyi bizonyos, hogy II. Rudolf német-római császár (ő 1603-ban 600 dukátért vásárolta meg) és 1870-től II. Viktor Emánuel itáliai uralkodó is a tulajdonosai között volt.

Voynich özvegye 1960-ban egyik barátnőjére hagyta, tőle egy antikváriushoz került, aki pedig – vevő híján – felajánlotta a Yale Egyetemnek. Az igazán mozgalmas életet élő egykori forradalmárról elnevezett kézirat pedig azóta is várja megfejtőit.

Terjedelem: 234 lap

Méret: 15 centi széles, 23 centi magas lapokból áll.

Rajzok: színesek, elnagyoltak. Egyes rajzok ráfednek az írásra, más rajzokat a szöveg futja körbe.

Fejezetek: hat fejezetből áll, melyeknek témája (elsősorban a rajzokból kikövetkeztethetően) a következő: növényhatározó, csillagászat, biológia, természetismeret, gyógyszerészet, receptek.

Az írás iránya: balról jobbra.

Nyelvezet: ismeretlen.

Betűk: A 170 ezer jel sem a latin, sem a cirill, sem arab, sem egyéb, ismert egykori vagy mai íráshoz, nyelvhez, rendszerhez nem hasonlít.

A rejtély kulcsa

Miután sem a hagyományos fejtőmódszerek, sem a legmodernebb számítógépes elemzések nem jutottak közelebb a szöveg értelmezésében, ezért sokan úgy vélik, vagy egy játékos kódexíró vagy egy nagy fantáziával bíró középkori tudós játéka csupán a mű, amelynek nincs is valódi értelme.